Egy szingapúri versenyző nyert a Sejtgyorsasági Világbajnokságon

A mikroszkopikus mozgékonysági versenyen egy Szingapúrból származó csontvelő-őssejtvonal diadalmaskodott, maga mögé utasítva több tucat versenytársát. A győztes sejtek hajmeresztő, 0,000000312 kilométer per órás sebességgel száguldottak át a tenyésztőedényen.

Az első Sejtgyorsasági Világbajnokságon (World Cell Race) a világ 50 laboratóriumából 70 sejtvonal indult. A verseny eredményét december 3-án hirdették ki Denverben, az Amerikai Sejtbiológiai Társaság (American Society for Cell Biology) éves gyűlésén.

A vicces versengés mögött komoly célkitűzés húzódik meg: annak elemzése, hogyan mozognak a sejtek. A sejtvándorlás határozza meg alapvetően az embriók és a szervek fejlődését, és teszi lehetővé a ráksejtek szétterjedését. A verseny először kínált arra lehetőséget, hogy sok különféle sejttípus vándoroljon azonos körülmények között, és máris néhány érdekes összehasonlítást tett lehetővé a verseny társszervezője, Manuel Théry, a gernoble-i Institut de Recherche en Technologies et Sciences pour le Vivant munkatársa szerint. Például úgy tűnik, hogy az őssejtek és a ráksejtek gyorsabbak, mint érett és egészséges társaik.

A sejteket nem egy tudományos konferencián versenyeztették, hanem a csapatok lefagyasztott sejteket küldtek bostoni, londoni, heidelbergi, párizsi, San Franciscó-i és szingapúri dedikált laboratóriumokba. A kiolvasztott sejteket a versenypályákat tartalmazó edényekbe helyezték. Minden pálya 400 mikrométer (0,4 milliméter) hosszú volt, és olyan anyag borította, amely bizonyos nyomvonalat adott a sejteknek. A sejteket digitális kamerákkal filmezték 24 órán keresztül, hogy meghatározzák minden egyes sejtvonal leggyorsabb "futását". Összesen minden sejttípusból mintegy 200 sejt sebességét mérték meg.

"Mi volt a győzelem titka? A kevés irányváltás" - mondta Théry. Azok a sejtek, amelyek ide-oda mozogtak a pályán, rossz eredményt értek el.

A versenyt végül a Szingapúri Egyetemről származó magzati csontvelősejtek nyerték meg. Ezek a sejtek szédítő, percenként 5,2 mikrométeres (azaz óránként 0,000000312 kilométeres) sebességgel vágtáztak végig a pályán. A második és harmadik helyen végzett sejtek ehhez képest jelentősen lemaradtak. A változtatás nélküli mellhámsejtek másodpercenként 3,2 mikrométeres, a genetikailag módosított mellhámsejtek 2,7 mikrométeres sebességet értek el.

A díjátadó ünnepségen a rendezők a teknős-díjat is kiosztották. Ezt az a sejttípus érdemelte ki, amely a legállhatatosabban haladt egy irányba. A győztes egy egérből származó, módosított fibroblaszt-sejtvonal lett.

Théry szerint a mostani versennyel még nem merültek ki a lehetőségek, más versenyek, például sejtúszás és sejtsúlyemelés rendezését is fontolóra kell venni. Talán csak idő kérdése, és megrendezhető lesz a Citolimpia.