Neil Shubin, a Chicagói Egyetem kutatója és csoportja megállapította, hogy az afrikai gőtehal (Protopterus annectens) egyértelműen képes felemelni a testét a talajról, és hátsó végtagjait használva halad előre. Ezt a képességet korábban csak a korai négylábúakról feltételezték.
A gőtehal teste hosszúkás, függőlegesen lapított, angolnaszerű, testén két pár hosszú, fonalszerűen vékony úszó helyezkedik el. A tüdőshalról az a pletyka járta kutatók körében, hogy alkatát meghazudtoló módon képes ezekkel az uszonyokkal járni. Shubin csoportja ezért olyan kísérletet tervezett, ahol egy speciális akváriumban videóra tudták rögzíteni a halak mozgását.
A felvételekből kiderült, hogy a gőte gyakran használta hátsó uszonyait arra, hogy azokkal lökdösve magát haladjon előre a talajon, de váltva, járáshoz hasonlóan is használta az úszókat.
Az afrikai gőtehal élőhelye rendszeresen kiszárad, ezért azt a túlélési technikát alkalmazza, hogy berágja magát a talajba. Testét ilyenkor tokká keményedő nyálkaréteg fedi, miközben tüdővel lélegzik - így akár egy évet is kibír.
A tanulmányt az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) hétfőn tették közzé.