Az Antarktisz kivételével már minden kontinensen jelen van egy kétéltűekre veszélyes gombafertőzés, amely már több békafaj kipusztulását okozta. A kitridiomikózisnak nevezett betegség az állatok bőrét károsítja, és olyan szinten befolyásolja a szervezet egyensúlyát, hogy végül szívleállást okoz.
A betegséget okozó Batrachochytrium dendrobatidis gombát 1998-ban írták le, de már jóval azt megelőzően felbukkant a kétéltűek között. Az első járványszerű előfordulást 1993-ban Ausztráliában regisztrálták, majd a vizsgálatok során kiderült, hogy már 1978 óta előfordul a kontinensen. A kórokozót azóta az összes földrészen azonosították, kivéve az Antarktiszt, ahol nem is fordulnak elő kétéltűek.
"A betegség pontos eredete még kérdéses, de a legvalószínűbb, hogy egyes békafajok nemzetközi kereskedelmével terjedt szét a világban" - mondta az [origo]-nak Vörös Judit, a Magyar Természettudományi Múzeum kétéltűekkel foglalkozó főmuzeológusa. Az egyik esélyes terjesztő faj az afrikai karmos béka (Xenopus laevis), amelyet a '60-as, '70-es években terhességi tesztekhez alkalmaztak, és ezért szállították Dél-Afrikából elsősorban Észak-Amerikába, majd onnan a többi kontinensre. Az amerikai ökörbéka (Rana catesbeiana) is felelős lehet a terjesztésért, Európa egyes országaiban bizonyítottan ez a faj vitte át az őshonos fajokra a fertőzést, mondta Vörös Judit.
A gomba a kontinensek közötti nemzetközi kereskedelem révén terjedhetett el olyan gyorsan a világban. Az idegenhonos fajokat számos okból telepítik át más kontinensekre (például biológiai védekezés kártevők ellen, tenyészet békacomb eladása céljából, kedvtelésből tartott fajok kereskedelme). "Amint a betegség jelen van, terjesztőként szerepet játszhatnak maguk a békák, vízimadarak, halak, rovarok, de terjed folyóvízzel, nedves talajjal, nedves bakanccsal vagy felszereléssel, tehát az egyik legaktívabb közvetítő maga az ember" - mondta Vörös Judit. Ugyanakkor a gombafaj terjedésének számos olyan módja is lehet, ami ma még nem ismert.
Már Magyarországon is fertőz
Európában először 1997-ben ütötte fel a fejét a fertőzés, és kipusztított egy teljes közönséges dajkabéka (Alytes obstetricans) állományt, továbbá megtizedelte a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) és a barna varangy (Bufo bufo) állományait Spanyolországban, a Madrid melletti Penalara Nemzeti Park 2000 méter magas hegyvidékén. Azóta a betegség Európa 14 országában megjelent, köztük Magyarországon is. Vörös Judit elmondta, hogy a legkorábbi hazai adat 2004-ből, a Pilis térségéből származik. "Azóta az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával megvalósuló intenzív felmérések során kimutattuk az Alpokalja térségéből, a Bakonyból, a Mátrából és a Zemplénből is" - tette hozzá a zoológus.
A gomba az állatok keratinban dús bőrén telepszik meg, így alapvetően minden kétéltűfajt veszélyeztet. Megváltoztatja a bőr szerkezetét, ami befolyásolja a bőrlégzést és az ionok transzportját, végül pedig szívleállást okoz. Magyarországon eddig három fajról mutatták ki a kitridgombát: a sárgahasú unka (Bombina variegata), a gyepi béka (Rana temporaria) és a kecskebéka komplex (Pelophylax fajok) egyedei hordozták a fertőzést. "Jóllehet egyelőre nem találtunk a gombafertőzésnek tulajdonítható pusztulást, és a fertőzés klinikai jeleit még egyetlen egyeden sem észleltük, ez nem jelenti azt, hogy megfigyelések hiányában egyes hazai kétéltűállományok nem csökkennek a kitridiomikózis miatt, vagy hogy ez a közeljövőben nem fog megtörténni" - mondta Vörös Judit. Ezért folyamatos vizsgálatokra van szükség, és fokozottan figyelemmel kell kísérni a hazai kétéltű-populációk egyedszámváltozásait. A gomba fertőzőképessége egyébként nagyban függ a környezet jellemzőitől, a mikroklímától, a tengerszint feletti magasságtól, és úgy tűnik, egyelőre a hazai klíma kevésbé kedvez a kitridgombának, mint a nyugat-európai, mondta Vörös Judit.
Több szúnyog, kevesebb gólya
A kórokozó számlájára már több faj kihalása írható: Közép-Amerikában csonkaujjúbéka-fajok (Atelopus fajok), Ausztráliában pedig a hegyesorrú nappalibéka (Taudactylus acutirostris) pusztult ki a gomba miatt, jó néhány további fajt pedig a kihalás szélére sodort. Egy kétéltűfaj kipusztulása jelentős változásokat okozhat a helyi ökoszisztémában, amelyben az a faj fontos szerepet töltött be. "A kétéltűek rendkívül hasznos élőlények, egyrészt bioindikátorok, tehát jelzik a környezetük tisztaságát, másrészt pedig a bőrükön termelődő anyagok sok humán gyógyszer alapanyagául szolgálnak" - mondta Vörös Judit.
Nehezen megjósolható, hogy milyen következményei lennének egy hazai békafaj kihalásának. Nagy valószínűséggel felborulna a vizes élőhelyek rendszere, és elszaporodnának a szúnyoglárvák és más vízi gerinctelenek, amelyek a békák elsődleges táplálékát jelentik. A békákat fogyasztó élőlényekre, így számos madárra is jelentősen kihatna az eltűnésük, így valószínűleg kevesebb lenne például a gólya is, mondta Vörös Judit.
Egyenként kellene minden fertőzött állatot megfürdetni
A különböző kétéltűek eltérően reagálnak a fertőzésre. Van olyan faj, amely annyira fogékony, hogy az egyedei rögtön elpusztulnak, amint találkoznak a fertőzéssel. Más fajok viszont ellenállók, és csak hordozzák a fertőzést. Egyes fajok bőrén olyan baktériumok találhatók, amelyek gátolják a gomba növekedését. De azt is megfigyelték, hogy egyes megbetegedett állományok, ha túlélték a fertőzést, akkor immunissá váltak vele szemben.
Bár a kutatók már lassan 15 éve azonosították a pusztítást okozó gombafajt, és számtalan vizsgálatot végeztek mind a gombán, mind a gazdafajokon, még mindig sötétben tapogatóznak a gomba eredete, ökológiája, hatásmechanizmusa, gazdafaj-specificitása terén. "Sokat tudunk már a gomba genetikai állományáról, de a feldolgozás magas költségei és a gombafaj tenyésztésének specifikus körülményei miatt ez is lassan halad" - mondta Vörös Judit. Ráadásul minél több eredmény születik, annál több újabb kérdés merül fel.
A legújabb kutatások igyekeznek olyan, akár terepen is alkalmazható módszereket kikísérletezni, amelyekkel csökkenteni lehet a fertőzés mértékét. A szakemberek a beteg állatok kezelését egy speciális gombairtó szert tartalmazó fürdővel végzik, amivel meg lehet tisztítani a beteg egyedet a fertőzéstől. Vörös Judit elmondta, hogy némelyik faj esetében már a magas hőmérsékletű fürdő is segíthet, ugyanis a gomba 30 Celsius-fok fölött elpusztul.
A jövőbeli kilátások nem túl biztatóak: a kutatónő szerint a rendelkezésre álló információk alapján a fertőzést nem lehet eltüntetni a kétéltűek természetes élőhelyéről, de arra talán van esély, hogy egy-egy állomány fertőzöttségét csökkentsék. Ehhez azonban folyamatos kezelésre, odafigyelésre van szükség, ezt egy-egy kiválasztott területen meg lehet tenni, de sajnos mindenhol nem, mondta Vörös Judit.