A legtöbb állat reagál a fényre. Sokan olyan bonyolult látószerveket "fejlesztettek ki", amilyen a rovarok összetett szeme vagy a gerincesek hólyagszeme. A tengerisünöknél azonban sem szemet, sem fényérzékelő szerveket nem találtak eddig, holott az kétségtelen volt, hogy az állatok reagálnak a fényre és az árnyékra.
Korábbi tanulmányokból már kiderült, hogy a tengerisünben nagyszámú olyan gén található, amely a retinafejlődéssel áll kapcsolatban. A retina sok állat szemében megtalálható fényérzékelő szövet. A tengerisünben megtalálhatók a retinában lévő, opszin nevű fényérzékeny fehérjék génjei.
A Göteborgi Egyetem kutatói ezekre a kutatásokra alapozva kezdték keresni, hol halmozódhat fel az opszin a tengerisünben azért, hogy megtalálják a fényérzékeny struktúrákat, azaz a fotoreceptorokat. "Tudni szerettük volna, mivel lát a tengerisün" - mondja Sam Dupont, az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent cikk társszerzője.
A kutatócsoport megállapította, hogy a fotoreceptorok az úgynevezett ambulakrális lábak csúcsán és tövében helyezkednek el. Az ambulakrális lábak a tengerisünök egész testén megtalálhatók, ezek segítik a tüskésbőrűek mozgását: az állat vizet présel a lábacskákba, így változtatja azok méretét és helyzetét.
"Úgy gondoljuk, hogy az egész felnőtt tengerisün egy hatalmas összetett szemként működik" - mondja Dupont. A fény átszűrődik az állat áttetsző vázán, és a fényérzékeny sejtek képesek érzékelni az állatra vetülő árnyék - egy potenciális ragadozó - irányát.