A Nature Nanotechnology című szakfolyóirat legfrissebb számában közzétett tanulmányhoz csirkék táplálékába - egységnyi testtömegre vonatkoztatva - annyi 50 nanométer átmérőjű polisztirén részecskét adagoltak, amennyi nanorészecskét egy fejlett országban élő ember átlagosan naponta elfogyaszt.
Kiderült, hogy a kezelt állatoknál kevesebb vas szívódott fel az étrendből a megszokottnál. A hosszabb ideig tartó adagolás hatására a tápanyagok felszívódásában alapvető fontosságú bélbolyhok szerkezete is átalakult a madaraknál, megnőtt a vas felvételére alkalmas bélbolyhok felülete.
A New York-i Cornell Egyetem vizsgálatokat lefolytató szakemberei úgy vélik, hogy a nanorészecskék hosszabb távú fogyasztása a kalcium, réz, cink, valamint az A, D, E és K vitaminok felszívódását is befolyásolja, ennek leírására azonban további tanulmányokra van szükség.
A bélcsatornát bélelő hámréteg jelenti az első kaput, ahol az emésztőrendszerbe került nanorészecskék belépnek a testbe. Michael Shuler kutatásvezető és csoportja szerint bár a kísérleteikben használt polisztirén részecskéket ártalmatlannak tartják, mégis lehetséges, hogy a fiziológiai folyamatokban nehezen megfogható krónikus és káros hatásokat váltanak ki.
Mesterséges nanorészecskéket, például titán-oxidot vagy alumínium-szilikátot egyre nagyobb mennyiségben alkalmaznak humán gyógyszerek vivőanyagaként és élelmiszerek stabilizálására. A nanorészecskék többségének negatív töltésű a felülete, ennek következtében a bélrendszerben lévő biomolekulákhoz kötődnek, és felhalmozódnak az úgynevezett Peyer-plakkokban, amelyek szórtan elhelyezkedő nyirokmirigyekhez hasonló szövetcsoportok a vékonybél falában.