Hogyan lett büszke vár Krasznahorkából?

A Szlovákiában, a Felvidék déli részén lévő Krasznahorka vára a magyar történelmi emlékezet fontos helyszíne. A vár kultuszának megteremtéséhez Jókai, az Andrássyak, egy Zichy grófnő, Rákóczi fejedelem és sok, ma már homályba vesző kiskirály és földesúr járult hozzá.

Krasznahorka büszke vára - ki ne ismerné ezt a műdalt, amelyet egy Zichy grófnő szerzett? A dal később a magyar irredentizmus egyik jelképévé vált, számtalan feldolgozásban. A YouTube-on még A Tenkes kapitánya főcímzenéjére emlékeztető tárogatós kiegészítést-feldolgozást is találhatunk. Mindez nem véletlen: a Krasznahorka büszke várát ugyanis Andrássy Gyuláné, született Zichy Eleonóra grófnő szerezte. A komponálás időpontja sem véletlen: az egyik nagy nemzeti újratemetés, II. Rákóczi Ferenc hamvainak 1906-os hazahozatala volt a dicső alkalom a zenemű megírására.

Rákóczi és az Andrássyak

II. Rákóczi Ferenc egyébként két okból is kötődik Krasznahorkához: Bagyinszki Zoltán és Tóth Pál műve, a Magyar várak szerint az 1706-os rozsnyói országgyűlés idején itt lakott a fejedelem. (Rozsnyó öt kilométerre nyugatra van Krasznahorkától, ma mindkét település Szlovákiához tartozik.)

A másik ok: 1710-ben állítólag a várban őriztette a fejedelem az árulóvá vált Forgách Simon grófot. A vár egyébként 1710-ig állt ellen a császáriaknak. Jókai - aki vendégeskedett Krasznahorkán az Andrássy grófok meghívására - A lőcsei fehér asszony című művében Krasznahorkát is szerepelteti. Számos lőcsei és krasznahorkai legendát is beleszőtt a történetbe Jókai, ezek egyikét-másikát az elmúlt évtizedekben szlovák és magyar történészek igyekeztek "szétcincálni". Annyi bizonyos azonban, hogy a kuruc küzdelmek idején a krasznahorkai vár már év évszázadok óta az Andrássy család birtokában volt, a Thököly-féle felkelés idején például Andrássy György báró védte Krasznahorkát.

Ennek a családnak több tagja is küzdött a Rákóczi-szabadságharcban a kurucok oldalán. Lőcsét például Andrássy István főgenerális védte, vele volt szerelmi viszonyban maga a "lőcsei fehér asszony" is. Lőcsét azonban valójában nem ez a nő, Géczy (Korponay) Júlia játszotta át a labancoknak 1710-ben, ezt inkább a kuruc propaganda igyekezett így beállítani - valójában Andrássy István adta át a várost. Ebben az évben adta fel Krasznahorkát is Andrássy György.

Ifj. Gróf Andrássy Gyula és felesége sz. Zichy Eleonóra grófnő, 1920-as évek

Az Andrássyak legismertebb képviselője azonban a másfél évszázaddal később miniszterelnökké emelkedett, immár grófi rangot viselő Andrássy Gyula volt. Az ő fiának, ifjabb Andrássy Gyulának, a Monarchia utolsó külügyminiszterének a felesége volt a már említett Zichy grófnő, aki a műdalt szerezte Krasznahorkáról. Igaz, a grófnő nemcsak így kötődik az Andrássyakhoz: ifjabb Andrássy Gyula testvérének, Andrássy Tivadarnak volt ugyanis először a felesége, megözvegyülése után ment hozzá ifjabb Andrássy Gyulához.

A vár története

Hogyan került a krasznahorkai vár az Andrássyakhoz? A vár történetének feldolgozója, Barczi Gyula szerint a környék sokáig az Ákos nemzetséghez tartozott, majd a Máriássyak, illetve a Batizfalviak szerezték meg. E családok lehettek az elsők, akik az 1300-as években valamilyen erődítményt építettek itt, persze a mai várhoz ez a kezdeti lakótorony még aligha hasonlított.

Később az Ákos nembeliek rájöttek, hogy túl értékes területet adtak ki a kezükből, és az akkor már Bebekeknek hívott ősi nemzetség tagjai 1352-től ismét birtokosai lettek a várnak. Bagyinszki és Tóth szerint ekkor a pelsőci Bebekek szerezték meg a várat.

Krasznahorkaváralja, 1836

Bebekéknek a többi birtokossal folytatott hosszas jogvitáit most nem részletezzük, 1441-ben viszont a huszitáktól kellett visszafoglalniuk a várat. Ha a Bebekekről sok jót nem is mondhatunk el, annyi érdemük mindenképpen volt, hogy tovább építették Krasznahorkát. Kiskirályok, földesurak (egy nádor és egy erdélyi vajda) kerültek ki a család tagjai közül, mígnem a török elleni harcok idejére valódi kényurak kezébe került a vár és környékének sorsa.

Az 1500-as évek közepén gazdálkodó, illetve garázdálkodó Bebek Ferencről és testvéréről, a gömöri ispánról, Imréről van szó. Barczi Gyula szerint "rablólovagok" voltak ők, akik a templomtornyok harangjaiból ágyúkat öntöttek. S ha még csak ágyúkról lett volna szó! Bagyinszki és Tóth szerint hamis pénzt is verettek a zsákmányolt harangokból. A hamis pénznek kevés, az ágyúknak viszont annál több nyoma maradt: ma Szlovákia legnagyobb eredeti bronzágyú-gyűjteménye látható Krasznahorkán, illetve Betléren. (A Betléri Múzeum gondnoksága alá tartozik a vár. )

A Bebekek az 1550-es évek forgatagában eltűntek a történelem süllyesztőjében: számos árulás és pálfordulás után alighanem meggyilkolták a vár urát. A várat valószínűleg a Habsburgok egyik hadvezére bízta először várnagyként Andrásy Péterre, aki Erdélyből került Magyarország északi területeire. Később az immár két s-sel szereplő, és grófi címig emelkedő Andrássyak hűségükért kárpótlásul kapták meg erdélyi birtokaik elvesztése miatt a krasznahorkai várat.

Ők tovább építették az erődítményt, amely túlélte a Rákóczi-szabadságharcot - az osztrákok azért nem robbantották fel ekkor, mert kastéllyá minősítették -, és két világháborút a XX. században. A szombati tűzvész (lásd a lenti videón) azonban nem az első volt, amely a várat sújtotta. Barczi Gyula szerint a XIX. század elején a vár urai elhagyták az épületet, amelynek egy része 1817-ben villámcsapás következtében leégett.

Szegő Iván Miklós