Klinikai halálnak azt az állapotot tekintik, amikor az ember légzése és a keringése is megszűnik. Ha ilyenkor gyors segítséget (szívmasszázst, illetve mesterséges lélegeztetést) kap az áldozat, akkor ez az állapot nagyjából 5 percen belül még visszafordítható, utána az agy jóvátehetetlenül károsodik. Ha ez idő alatt lélegeztetőgépre kötik az érintett személyt, akkor ez az újraélesztési idő hozzávetőleg 1 órára tolódik ki.
Ismert ugyan néhány szélsőséges eset, amikor valakit órákkal a balesete után sikerült újraéleszteni és az agyműködése sem károsodott jelentős mértékben, de ezeknél vagy jeges vízbe esett az áldozat, vagy lavina sodorta el. Ilyenkor a test hirtelen lehűlése miatt jelentősen csökken az agy oxigénigénye, így meghosszabbodik az újraélesztésre használható időtartam.
De mi a helyzet Muambával? A stadionban jól képzett életmentő csapat teljesített szolgálatot, és egy nézők között lévő kardiológus is csatlakozott a csoporthoz, amely szinte azonnal megkezdte az eszméletlenül fekvő sportoló újraélesztését. A pályán oxigént adtak neki és háromszor próbálták defibrillátorral újraindítani a szívét. A játékost hamarosan mentőautóba tették, és kórházba szállították. Szívét azonban csak több mint egy órával később, a 12. elektrosokk után sikerült újraindítani.
Noha az eset pontos körülményei még tisztázatlanok, Cathy Ross, a Brit Szívalapítvány munkatársa valószínűnek tartja, hogy a sportolót azért próbálták több mint egy órán át újraéleszteni, mert valamilyen életjelet tapasztaltak nála. Lehet, hogy a szíve nem vert szabályosan, de valamennyi vért valószínűleg mégis juttathatott az agyba, különben az újraélesztés nem sikerülhetett volna, mondta Ross.