Távoli szupernóvát fedeztek fel magyar csillagászok

A Földtől 2 milliárd fényévre lévő szupernóvát azonosítottak magyar kutatók. A program munkatársa, Kiss László szerint ez az egyik leghalványabb szupernóva, amelyet egy viszonylag kis távcsővel valaha is felfedeztek.

Újabb szupernóvát találtak a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének kutatói egy 2 milliárd fényévre lévő, távoli galaxisban. A különleges felfedezés az MTA Lendület program kutatócsoportjának és a Szegedi Tudományegyetem OTKA-pályázat által támogatott szupernóva-kutató csillagászainak közös eredménye.

A most talált szupernóva az úgynevezett Ia típus egy különleges és ritka fajtájába tartozik. Az Ia típusú szupernóvák fontosak a csillagászati távolságmérésben: mivel abszolút fényességük megegyezik, a Földről látható fényességük alapján pontosan meghatározható a távolságuk. A felfedezésben a magyar kutatók együttműködtek a megerősítő méréseket végző texasi McDonald Obszervatórium (Hobby Eberly Telescope) csillagászaival is.

A 2010 októberében útjára indított PIszkéstető Supernova and Trojan Asteroid (PISTA) Survey keretében a magyar obszervatóriumban fél év alatt három szupernóvát fedeztek fel távoli galaxisokban. Egy 2012. március 15-én készült felvételen sikerült azonosítani a program negyedik szupernóváját, amely a későbbi vizsgálatok szerint egy 2 milliárd fényév távolságra lévő galaxisban villant fel. Az ilyen jelenségek gyakorlati haszna, hogy segítségükkel a csillagászok megmérhetik a galaxisok távolságát. Ezzel a módszerrel sikerült először kimutatni a világegyetem gyorsuló tágulását, amely kutatást 2011-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.

Kiss László, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet igazgatóhelyettese az [origo]-nak elmondta, hogy a szupernóva rendkívül halvány volt. Felfedezésekor a fényessége körülbelül 20,5 magnitúdó volt, ami nagyjából egy normál gyertya fényessége lenne Budapest-Párizs távolságából.

A kozmológiai szupernóva-programok az utóbbi években kisebb aktivitással zajlanak, ezért az Ia típusú felfedezések számában tapasztalható némi visszaesés, mondta Kiss. Ugyanakkor a jelenleg futó és a közeljövőben induló égboltfelmérő-programok (pl. Pan-STARRS, Gaia, LSST) várhatóan újból megerősítik a téma művelését, mert az ambíciózus projektek nagyságrendekkel megnövelik a keresés hatékonyságát.

Kiss elmondta, hogy a PISTA teljesítménye a halvány szupernóvák felfedezéseiben tükröződik: a piszkéstetői Schmidt-távcsővel összevethető méretű távcsövekkel ilyen halvány (azaz ennyire távoli) csillagrobbanásokat senki más nem talált még. A program a teleszkóp teljes műszeridejének mindössze pár százalékát használja, ezt figyelembe véve elismerésre méltó a hatékonyság. Ebben igen nagy szerepet játszanak a texasi spektroszkópiai megerősítő mérések, amelyek Vinkó József (egyetemi docens, SZTE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék) munkája nélkül nem valósulhatnának meg. A közép-kelet-európai térségben ez az egyetlen jelenleg futó hasonló program, a szupernóva-vadászat az utóbbi években jellemzően a nyugat-európai, amerikai, ausztrál és japán kutatók terepe volt.

A csillagászok a Piszkéstetői Obszervatórium 60 centiméteres Schmidt-távcsövével fedezték fel a különleges égitestet (KTMCSFK)

A magyar eredmény jól példázza a felfedező tudomány működését: a rengeteg tudás, tapasztalat és kitartó munka mellett olykor némi szerencse is szükséges a sikerhez. Március 22-én a csillagászok ismét célba vették az adott égterületet, ezúttal nem az eredeti felvétel készítésekor használt 60 centiméteres Schmidt-távcsővel, hanem az ország legnagyobb csillagászati műszerével, az 1 méteres RCC-teleszkóppal, amelynek jelenleg is zajló korszerűsítését a Lendület program tette lehetővé. A kutatók felvételeikkel felkeresték a Texasi Egyetem csillagászát, Craig Wheeler professzort, hogy távcsőidőt kérjenek a világ egyik legnagyobb, 9,2 méteres teleszkópjára. Március 23-án hajnalban az amerikai csillagászok már fel is vették a halvány szupernóva színképét. A spektrum számítógépes kiértékelése pedig kimutatta, hogy a felfedezett égitest az Ia típusú szupernóvák családjának egy különleges tagja. Ezt az alcsoportot a szokásosnál lassabb halványodás jellemzi, a robbanása pedig sokkal energikusabb, mint az átlagos Ia típusú szupernóvák esetében.

A szupernóva felfedezését SN 2012bj jelöléssel március 25-én jelentette be a Nemzetközi Csillagászati Unió erre szakosodott körlevele. A csillagászok kérésének megfelelően három társfelfedezőt adtak meg: Sárneczky Krisztiánt, a Lendület kutatócsoport tagját, Vinkó Józsefet, a Szegedi Tudományegyetem csillagászát és Craig Wheelert, a Texasi Egyetem professzorát. A színképből meghatározott távolság a Földtől 2 milliárd fényév, így a hazánkból felfedezett 52 szupernóva közül az SN 2012bj a legtávolabbi. "Ez az egyik leghalványabb szupernóva, amelyet egy viszonylag kis távcsővel valaha is felfedeztek" - mondta Kiss László.

További információ a felfedezésről a Magyar Tudományos Akadémia honlapján olvasható.