Százszorosára nőtt az óceáni szeméthalom

Drasztikusan növekedett a Csendes-óceánon lebegő műanyag hulladék mennyisége az elmúlt 40 évben. A sok vízbe kerülő műanyag az egész tengeri élővilágra kiható változásokat idézhet elő.

Ijesztő mennyiségű lebegő hulladékot találtak a Csendes-óceánban a Scripps Oceanográfiai Kutatóintézet munkatársai. A Nagy Csendes-óceáni Szemétszigetet (Great Pacific Garbage Patch) már évtizedek óta ismerik a kutatók, de a legújabb adatok szerint az 1970-es évekhez képest százszorosára nőtt a hulladék mennyisége. Az óceáni áramlatok által körbezárt hulladékfolt a 135. és a 155. nyugati hosszúsági, és a 35-45. északi szélességi fokok között lebeg a víz felszínén.

A szemétsziget elnevezés első hallásra félrevezető lehet, mert nem a víz tetején úszó szeméthalmokról van szó, a műanyag ugyanis az ultraibolya sugárzás hatására törékennyé válik, és feldarabolódik. A több milliónyi kis műanyagdarab rejtve marad a műholdak elől, és többnyire a hajók fedélzetéről sem láthatók. Felfedezésükre az egyetlen lehetséges mód a nagyon finom szemű, felszíni hálók használata, amelyek összegyűjtik a vízben lebegő hulladékszemcséket.

A Scripps kutatói megállapították, hogy a szeméthalom jelentős változásokat okozott egy vízipoloska faj életében. A víz felszínén élő Halobates sericeus faj lebegő tárgyakra rakja a petéit, például kagylókra, madártollakra. A vizsgálatok során kiderült, hogy a faj felfedezte a lebegő hulladékban rejlő lehetőségeket, és ennek hatására megnőtt a rovar petéinek sűrűsége az Északi-Csendes-óceán szubtrópusi áramlatában. Ez pedig a táplálékláncon keresztül az egész tengeri élővilágra kihathat. A szakemberek eredményeiket a Biology Letters folyóiratban publikálták.

Forrás: Scripps Institution of Oceanography at UC San Diego

Ilyen apró műanyagokkal van tele a nyílt óceán

Az intézet kutatói tavaly arról számoltak be, hogy a vizsgálataik során begyűjtött halak 9 százalékának volt valamilyen műanyag hulladék a gyomrában. Ezek alapján pedig úgy becsülik, hogy az Északi-Csendes-óceánban közepes vízmélységben élő halfajok évente 12-24 ezer tonna műanyagot fogyaszthatnak el.

Számítások szerint hasonló szemétszigetek lehetnek a Csendes-óceán déli részén, valamint az Atlanti-óceánon és az Indiai-óceánon is. A szakemberek az apróra darabolódott hulladék összegyűjtését nem tartják kivitelezhetőnek, mert a műanyaggal együtt nagyon sok mikroszkópikus élőlényt is kiszűrnének a vízből.