Fantasztikus római kori leletekre, ókori hajókra bukkantak régészek a Földközi-tenger északi medencéjének két különböző pontján: a két helyszín Olaszországhoz, illetve Franciaországhoz tartozik, és főleg a Genovai-öbölben megtalált hajóroncs rejt különleges emlékeket.
A kevésbé értékes rakománnyal elsüllyedt francia lelet ugyanakkor nagyon jó állapotban maradt fenn. A híres Cote d'Azur-i nyaralóhely, Antibes területén talált hajónak a jelentős részét már sikerült is rekonstruálniuk az archeológusoknak.
Parkolót építettek, hajót találtak
Egy parkoló építése közben bukkantak a francia régészeti hatóság, az Inrap archeológusai a római kori vitorlásra. Antibes, azaz a görög gyarmatváros, Antipolis egykor élénk forgalmat lebonyolító kikötő volt a Földközi-tengeren. Egykor azok a görögök alapították, akik eredetileg Phokaiából származtak, s akik a mai Marseille-t (Massaliát) hozták létre. Később lett római település Antipolis, amely a római korban a Ligur-partvidék egyik legfontosabb központja volt, természetes kikötője, a Saint-Roch-öböl révén. Elsősorban a mai Marseille és a mai liguriai olasz partvidék közötti forgalom lebonyolításában játszott szerepet Antipolis az Inrap közleménye szerint.
Az ásatás helyszíne: az antibes-i parkoló (Forrás: Rémi Bénali/Inrap)
A régészek most a kikötő egy régen használt részét tárták fel, ami a hosszú évszázadok során feltöltődött. A kisebb medencében rendkívül sok tárgyat találtak a Kr.e. 3. század és a Kr.u. 6. század közötti időszakból. A több tízezer tárgy mellett a Saint-Roch-öböl egy különleges hajót is megőrzött az antik korból.
A hajó 15 méter hosszú, a sekély vízben az oldalán feküdt. (Az ókori vízszint alatt 1,6 méterrel találtak rá.) Bár szállítóhajóról van szó, rakományt nem találtak a vitorláson. Ez a hajó is a római császárság korából származik, akárcsak egy az olaszországi vizeken szintén frissen megtalált másik roncs. A francia vitorlás azonban fiatalabb: a 2-3. században használhatták.
A hajó feltárása (Forrás: Rémi Bénali/Inrap)
Az antibes-i hajó elsüllyedésének oka egyelőre nem ismert. Elképzelhető, hogy egy vihar sodorta a partra, de az sem kizárt, hogy tudatosan hagyták pusztulni a kikötő sarkában, vagy hogy a kikötő kiépítésekor egyfajta "alapként" használták a későbbi időszakban. Ez utóbbi két variáció mindenesetre magyarázatot adna arra, hogy miért nincs rakomány a hajón.
Az olaszok is találtak (legalább) egy roncsot
A Genovai-öbölben, a Ligur-tengerpart Genova és Savona közötti szakaszán, Varazze magasságában szintén rendkívüli leletekre bukkantak az olasz rendőrség speciális búvárosztagai. A búvárok a Földközi-tenger északi medencéjének azt a térségét vizsgálták át, amelyet a helybeli halászok már régebben is ismertek az előkerülő kincsekről. A feltáráshoz egy mini tengeralattjárót és más felderítő eszközöket vetettek be.
Kiderült, hogy a tenger fenekén rendkívül sok lelet nyugszik. Az iszapos aljzat pedig megőrizte nemcsak egy hajóroncs darabjait, de a rakomány jelentős része is biztonságosan átvészelte az elmúlt két évezredet.
A halászok már nyolcvan évvel ezelőtt is találtak errefelé római műtárgyakat és kerámiákat, amikor kihúzták a hálójukat a vízből. Mindezek után a régészek, történészek és a rendőrség specialistái végre összefogtak, és igyekeztek felderíteni a környéket. A genovai rendőrök speciális búvárosztagukat is bevetették, nem véletlen, hogy a megtalált kincsekről Francesco Schilardi alezredes számolt be a nagyközönségnek.
A búváregység parancsnoka elmondta, hogy a liguriai Varazze térségében bukkantak rá a leletekre. A leletek között van egy 2000 éves római hajó, amely 70-100 méteres mélységben nyugszik. A hajó korát a Kr.u. 1. századra teszik a szakértők, és azt remélik, hogy a felhozott tárgyak segítségével jobban megismerik az akkori rómaiak életmódját. Schilardi alezredes szerint Liguria ezekben az időkben a Hispán-félsziget és Itália közötti kereskedelem központja lehetett.
Az elsüllyedt hajó élelmiszert szállított. Mintegy kétszáz amfora volt a fedélzetén, s valószínűleg a bennük lévő élelmiszerek is jó állapotban maradtak meg. Az amforákban halak, gabona, olívaolaj vagy bor lehetett, de ekkoriban szállítottak mézet és fűszereket is a két térség között. A hajó nagyjából a római császárság kezdetén, az augustusi korban süllyedhetett el a kutatások jelenlegi állása szerint.
A feltáráshoz egy szonárt is bevetettek a régészek és a rendőrök. A hangvisszaverődésen alapuló felderítőeszköz révén most azt feltételezik a tudósok, hogy más kincsek is lehetnek a tenger fenekén, mélyebben az iszapba ágyazódva.