Az ősi, neolit (újkőkori) fogászat emléke került elő Szlovéniában. Olasz kutatók szerint egy 6500 éves emberi állkapocsban olyan fogat találtak, amely méhviasztömés nyomait mutatja. A fog koronáján (ez nem mesterséges koronát, hanem a fog zománccal borított, az íny felett látható részét jelenti) mutathatók ki méhviasz-maradványok, de az nem dönthető el pontosan, hogy a fogra a "páciens" halála előtt vagy után rakták rá a "tömőanyagot". (Az bizonyos csupán, hogy a halála körüli időpontban alkalmazták a beavatkozást.)
A szaggatott sárga vonal jelzi a méhviasz maradványait a 6500 éves fog koronáján
Minderről Federico Bernardini és Claudio Tuniz, az olaszországi Abdus Salam Nemzetközi Elméleti Fizikai Centrum kutatói számoltak be a Plos One tudományos folyóiratban.
Ha az ember - feltételezhetően egy kőkorszakban élt nőről van szó - halála előtt tömték a fogát, akkor az valószínűleg a fájdalom csillapítására szolgált, mert egy függőleges törést mutattak ki a kutatók. Ez nemcsak a fog zománcát, de a dentin részt is érintette. A dentin a fog alapszövete, és sérülése jelentős fájdalmat okozhat.
Tuniz szerint a fog állapotából, erős kopásából arra lehet következtetni, hogy nemcsak evés közbeni igénybevétel érte a fogat, hanem valószínűleg szövéshez-fonáshoz is használta a fogait az újkőkorszaki nő. (Éppen a fog állapotából következtetnek arra a tudósok, hogy nőről van szó, mert a szövés és a fonás a neolitikumban is a nők feladata lehetett.)
A Szlovéniában, az olasz-szlovén határ közelében fekvő itáliai város, Trieszt közelében talált fog fontos lelet a történelem előtti fogászat tanulmányozása szempontjából. Ez valószínűleg a legelső prehisztorikus fogászati emlék Európában, sőt az egész világon, és a fájdalomcsillapításra szolgáló fogtömés legkorábbi bizonyítékának tartja Bernardini.