Egy Angliában dolgozó orvos, Hutan Ashrafian, az Imperial College London munkatársa szerint az egyiptomi fáraók egy jól meghatározható csoportja (ők közeli rokonságban álltak egymással) ugyanabban az örökletes betegségben szenvedett: úgynevezett temporális lebeny epilepsziában (TLE; a betegségről az interneten elérhető egyik magyar nyelvű leírás dr. Gyimesi Csilla egyetemi doktori értekezése.)
Ashrafian teóriája szerint - amelyről a New Scientist számolt be - a TLE a felelős azért, hogy Tutanhamon, illetve közvetlen elődje, Ehnaton fáraók melle megnagyobbodott, csípőjük vastagabb, vagyis mindkét fáraó alkata nőies jellegű volt. Mindez összefügg szerinte azzal, hogy betegségük az agy halánték- (temporális) lebenyét érintette, ami pedig az agy hormontermelésére is hatással van. Az epileptikus rohamok pedig a kutató szerint a nemi érést is befolyásolják, mert a rohamok az érést szabályozó hormonok szintjét megváltozatják.
Ashrafian szerint négy-öt fáraónál is kimutathatók a TLE tünetei, és a rohamokkal járó epilepsziájuk felelős lehet azért, hogy vallási megszállottság lett rajtuk úrrá. Ashrafian ezzel magyarázza Tutanhamon apjának, Ehnatonnak az idején az egyistenhit megjelenését Egyiptomban. (Ehnaton "egyistenhitét" ugyanakkor az egyiptológusok többsége nem tartja valódi monoteizmusnak - erre cikkünk végén még kitérünk.)
A TLE-ben szenvedő pácienseknek a napsütés (Egyiptomban pedig ez nem ritka) nem tesz jót: Ashrafian szerint ez szinte vallási megszállottsághoz hasonló állapotba hozza őket, ami Ehnaton esetében szerinte igazolható is.
Ashrafian szerint a TLE-ben szenvedő fáraók egyre fiatalabban haltak meg: Szemenhkaré fáraóra is igaznak tartja a TLE diagnózisát Ashrafian, ami azért érdekes, mert erről a fáraóról azt is hitték egyes tudósok, hogy nő volt. (Esetleg Ehnaton feleségéről, Nofertitiről lehet szó.) Ugyanakkor vannak olyan vélemények -például James P. Allené -, hogy eltérő neveken való feltűnése két személyt, egy férfit és egy nőt takar. (Szemenhkarét a New Scientist mostani cikke egyébként Tutanhamon nagybátyjának vagy idősebb bátyjának tartja.)
III. Amenhotep és IV. Thotmesz esetében is feltételezi Ashrafian a TLE-t, de legalábbis a nőies kinézetet. Tutanhamon, Ehnaton, Szemenhkaré, Amenhotep és Thotmesz is rejtélyes körülmények között haltak meg, állítja a londoni orvos-kutató, ám eddig mindegyik halálesetet külön-külön vizsgálták a szakértők szerinte, ezért nem tudták megfejteni a rejtélyt. (Ugyanakkor hozzá kell tennünk: Ehnatonról már régebbi kutatások is feltételezték, hogy esetleg epilepsziában szenvedett.)
A rohamok és a TLE nemcsak a nőies, nagyobb mellű fáraók külső tulajdonságait magyarázhatják meg, hanem az epilepsziás rohamok indokolhatják Tutanhamon törött lábát is az új teória szerint.
A gízai nagy szfinxhez közeli egyik oszlopon (sztélén), fennmaradt egy feljegyzés arról, hogy erős napsütésben IV. Thotmesznek vallásos látomása volt. De ezek eltörpülnek Ashrafian szerint Ehnatonéi mellett - véli a londoni kutató. (Ehnaton emelte főistenné Atont, és vezette be a napkorong ezen istenének kultuszát Egyiptomban.)
"Ez lenyűgöző és hihető magyarázat" - nyilatkozta Howard Markel, a University of Michigan orvostörténésze a New Scientistnek Ashrafian teóriájáról. Ugyanakkor az elméletet lehetetlen Markel szerint bizonyítani, mert nincs megbízható genetikai teszt, amely az epilepsziát kimutatná.
Orrin Devinsky, New York University neurológusa szerint az egész elmélet spekulatív marad. Szerinte Ehnaton vallásos meggyőződéséről nincsenek megbízhatóan datált adatok. Szerinte a vallási fordulatok sem az epilepsziával szoktak összefüggeni. A monoteizmus megjelenése nemcsak az epilepsziával, hanem a bipoláris zavarokkal, a skizofréniával is összefügghetnének akár a neurológus szerint. (Bár Devinsky egyikkel sem magyarázta az egyistenhit egyiptomi bevezetését.) Markel is kételkedik mindazonáltal abban, hogy egy epilepsziás roham vezetett volna a monoteizmus megjelenéséhez.
Ráadásul mindehhez hozzá kell tennünk, hogy Ehnaton Aton-kultusza az egyiptológusok többsége szerint nem nevezhető egyistenhitnek, hiszen Ehnaton nem számolta fel a többi isten tiszteletét, hanem Atont helyezte a vallási kultuszok központjába. A többi istent továbbra is elismerte a fáraó, akinek uralma után éppen Tutanhamon idején állították vissza a korábbi Ámon-kultuszt.