Kísérleti vérteszt készült prosztatarákra

Brit és amerikai kutatók rátaláltak a prosztatarák két genetikai "bélyegére", amelyek segítségével megjósolható, hogy a páciensnek agresszív típusú-e a betegsége. Ezekre a jellemzőkre alapozva tervezték meg kísérleti vértesztjeiket, amelyek vonalkódhoz hasonlóan olvassák le a genetikai jegyeket.

A The Lancet Oncology című orvosi folyóiratban közzétett tanulmányok szerint hamarosan vérteszt használatával dönthetik el az orvosok, hogy a prosztatarákban szenvedő betegek közül kinek van szüksége azonnali kezelésre.

"A prosztatarák nagyon sokféle lehet - egyes emberek évekig élnek vele tünetek nélkül, másoknál viszont a betegség agresszív és életet veszélyeztetető típusa jelentkezik" - magyarázta Johann de Bono kutatásvezető, a Brit Rákkutató Intézet munkatársa. Ezért igen fontos lenne, hogy sikerüljön olyan tesztet kifejleszteni, amellyel megbízhatóan különíthetők el a típusok - tette hozzá.

Míg az esetek nagyjából felénél a prosztatarák gyorsan kifejlődik, átterjed más szervekre és a beteg halálához vezet, az esetek másik felében nem terjed túl a prosztatán és kicsi a valószínűsége, hogy veszélyeztesse az illető életét. A gondot az okozza, hogy viszonylag korai stádiumban nem tudják pontosan megmondani, hogy melyik típusról van szó, szükség van-e azonnali kezelésre, műtétre.

A brit kutatók amerikai kollégáikkal közösen megállapították, hogy a gének egy csoportjának aktivitási mintázata (vagyis hogy melyikről íródik át mRNS) a vérsejtekben egyértelműen összefügg az előrehaladott prosztatarákos beteg túlélési esélyeivel.

De Bono úgy véli, hogy az általuk megtalált genetikai jegyek pontosabb jóslást adnak, mint az eddig alkalmazott tesztek. Első vizsgálatukban száz, a prosztatarák előrehaladott, hormonkezelésre nem reagáló formájában szenvedő páciens vérmintájának genetikai elemzését végezték el Londonban és Glasgowban. Feltérképezték a gének aktivitási mintázatát, és statisztikai modellek segítségével megállapították, hogy melyik mintázat jár együtt agresszív és melyik kevésbé agresszív ráktípussal.

Összesen kilenc kulcsfontosságú gént jelöltek ki, amelyek aktivitását érdemes vizsgálni. A második körben hetven amerikai páciensnél már csak ezekre a génekre összpontosítottak. Ismét úgy találták, hogy egy bizonyos génaktivitási mintázat mellett csupán 9 hónap volt a betegek átlagos túlélése, míg ettől eltérő mintázat esetén 21 hónap.

A második most ismertetett tanulmányban a bostoni Dana-Farber Rákintézet kutatói hat gént azonosítottak, melyek jelenléte a prosztatarák agresszív típusára utal. Ez alapján 62 páciensnél jósolták meg megbízhatóan a várható túlélést: az egyik csoport tagjainak átlagos túlélése nem érte el a 8 hónapot, míg a másik csoport tagjaié közel 35 hónap volt.

A prosztatarák a tüdőrák után a második leggyakoribb ráktípus a férfiaknál. Világszerte közel 900 ezer új esetet diagnosztizáltak 2008-ban - ez volt a legutóbbi év, amelyről már teljes összesítéssel rendelkezik az Egészségügyi Világszervezet (WHO).