A zsidók kincsét keresik a rejtélyes Holt-tengeri barlangokban

A Holt-tenger környékén, Ein Gedi régiójában izraeli régészek két rejtélyes barlangra bukkantak az elmúlt években. Októberben titokzatos kincsek után kutatva folytatják az itteni ásatásokat.

Izraeli szakértők feltételezései szerint a jeruzsálemi második templom elveszett kincseire, ókori archívumára bukkanhatnak rá a Holt-tenger környékén tervezett újabb, október végi ásatásaikon. Már eddig is találtak bíztató nyomokat, amelyek azt sugallják, hogy itt őrizhették a zsidók talán legszentebb kultuszhelyéről elmenekített emlékeket.

A második templom, azaz az újjáépített, Kr. e. 516 és Kr. u. 70 között álló jeruzsálemi "szent ház", a judaizmus egyik ókori vallási kultuszközpontja volt. Helye a Jeruzsálem közepén fekvő Templom-hegy lehetett - bár ezt egyesek vitatják. A második templomot ugyanis Titus későbbi római császár leromboltatta Kr. u. 70-ben, a levert első zsidó felkelés idején. (Rómában Titus diadalívét a római győzelem emlékére állították.)

Titus ki is rabolta Jeruzsálemet Kr. u. 70-ben. Később I. Justinianus bizánci császár egy keresztény templomot épített a Templom-hegyen, ezt azonban a perzsák lerombolták a 7. században. Ma az iszlám harmadik legszentebb emléke, az Al-Aksza mecset áll itt. A helyszín tehát vitatott, és persze minden egyes, ehhez kapcsolódó régészeti felfedezésnek különös jelentősége van az izraeli-palesztin politikai vitákban is. Így bármiféle archeológiai újdonságot, a "szent helyekkel" kapcsolatos akármilyen felfedezést megfelelő óvatossággal kell kezelni.

Annyi bizonyos azonban, hogy Jeruzsálemtől távolabb, a Holt-tenger vidékén, egy kietlen sivatagban az utóbbi időben két rejtélyes barlangra is rábukkantak izraeli régészek.

Ein Gedi környékére, az ottani 27-es számú "Mikve-barlangba" a második templom pusztulásakor menekíthették a mostani feltételezések szerint a szent ház emléktárgyait, illetve tekercseit, esetleg azoknak csak egy részét. (A barlang nevében szereplő mikve szó zsidó rituális fürdőt jelent.) Az izraeli régészek egyelőre szintén nagyon óvatosak a felfedezéssel kapcsolatban.

A Haim Cohen által irányított régészcsapat idén is folytatja a barlangok feltárását a Holt-tenger vidékén. Pár éve, 2003-ban és 2006-ban már kutattak a Mikve-barlangban a Haifai Egyetem felügyelete alatt, 2007-ben pedig egy másikban végeztek feltárást az archeológusok. (Ez utóbbit maga Cohen fedezte fel.)

A Mikve-barlang az előtte lévő rituális fürdőről kapta a nevét. A rituális fürdő rendkívül fontos létesítmény az ortodox zsidók számára, és feltehetőleg az volt az ókorban is. Az, hogy egy sivatagban, egy sziklabarlang magasan lévő bejárata előtt is építettek egy mikvét (méghozzá a második templom korából származót), azt mutatja az archeológusok szerint, hogy különösen szentként tisztelt dolgokat tárolhattak a barlangban. Maga a mikve létesítése már eleve rendkívüli erőfeszítést igényelt, hiszen a rituális fürdő vizét részben az esőből, részben tiszta forrásvízből kellett biztosítani. Ezt 400 méteres magasságban, a sivatag közepén, nehezen lehetett megoldani - véli Cohen. (Ez nem tengerszint feletti magasságot jelent, hanem a Holt-tengerhez képesti szintkülönbséget; a Holt-tenger ugyanis négyszáz méternél mélyebben van a tenger szintjénél.)

A mikvékre ahhoz volt szükség, hogy a zsidók megtisztuljanak, hiszen a szent dolgok érintése tisztátalanul tilos volt számukra.

A régészek egyelőre római kori cserepeket, kőeszközöket, gyékénymaradványokat, textileket, állati csontokat, köteleket, I. Agrippa két érméjét és egy üvegpalackot találtak a helyszínen - számtalan más emlék mellett.

Ami azonban a második templomhoz kapcsolhatja a barlangokat - a rejtélyes és rendkívül fáradságos munkával megépített mikve mellett -, az az, hogy olyan emlékekre is rábukkantak, amelyek vallásos tevékenységre is utalhatnak, így például találtak egy tekercsek védelmére szolgáló borítást is a barlangban.

Mindez igen bíztató, hiszen a híres Holt-tengeri tekercseket, amelyek nagyjából hasonló korból származnak, és elsősorban az esszénusok, egy vallási közösség életébe engedtek bepillantást, szintén a környéken, a Qumráni-barlangokban (lásd a képen) találták meg a 20. század közepétől kezdve - igaz azokat először nem is a régészek, hanem a környék lakói fedezték fel.