Egy nemzetközi kutatócsoport Mark Young (Edinburgh Egyetem) vezetésével két kihalt, delfinszerű krokodilfajt tanulmányozott az európai felső-jura kőzetekből. A tengervízben élt, 4,5 méteres Dakosaurus maximus és közel hétméteres Plesiosuchus manselii vizsgálatának eredményei a PLoS ONE folyóiratban jelentek meg.
A Dakosaurus és a Plesiosuchus a mai Anglia területét 152 millió évvel ezelőtt beborító sekélytengerekben élt, és kétségtelenül a csúcsragadozók közé tartozott. Robusztus koponyájuk és erőteljes harapásuk a nagy termetű prédaállatok elkapásához alkalmazkodott. A vizsgált ősmaradványokat főleg Dorset és Cambridgeshire területén találták, de hasonló maradványok előfordulnak Németországban is. A Dakosaurus minden bizonnyal világszerte elterjedt volt a mezozoikumban, mivel maradványai számos európai lelőhely mellett előkerültek Argentínában is.
Mintegy 152 millió évvel ezelőtt négy különböző, egymással közeli rokonságban álló krokodil élt a mai Nyugat-Európa tengereiben. A testméretük mellett a táplálkozási mechanizmusuk is különböző volt, így nem kell versenyezniük egymással a táplálékforrásokért. Az ábrázolt fajok felülről lefelé: Geosaurus giganteus, Dakosaurus maximus, Torvoneustes carpenteri, Plesiosuchus manselii (Dmitry Bogdanov)
A kutatócsoport rekonstruálta a krokodilok koponyáját és fogazatát, majd összehasonlították őket a ma élő tengeri emlősökkel és hüllőkkel. Habár a Dakosaurus és a Plesiosuchus koponyája első ránézésre a Tyrannosaurus rex-éhez hasonlít, a részletes vizsgálatok kimutatták, hogy a táplálkozásuk mégis inkább emlősszerű volt, és különösen hasonlított az észak-atlanti területeken élő kardszárnyú delfinekéhez.
Ezeknek a delfineknek két morfotípusát ismerik. Az egyik nagytestű (több mint 2 méterrel hosszabb a másiknál) és a fogai általában nem mutatnak erős kopásnyomokat. Ezzel szemben a kisebb méretűek többnyire intenzív fogkopással jellemezhetőek. Ez utóbbi mintázatot ismerték fel a fosszilis krokodiloknál is. A kutatókat eléggé meglepte, hogy két egymással rokonságban nem álló, és egymástól 152 millió évvel elválasztott csoport ennyire hasonló morfológiai és funkcionális alkalmazkodást fejlesztett ki.
Jura időszaki krokodilkoponyák rekonstrukciója. A - Plesiosuchus manselii, B - Dakosaurus maximus, C - Dakosaurus andiniensis
Mindkét vizsgált krokodilt a Metriorhynchidae családba sorolják, ahová nagyon változatos testméretű, életmódú és táplálkozási stratégiájú tengeri krokodilok tartoztak. Történetük során egyre inkább "szuperragadozókká" alakultak, miközben a koponyájuk is fokozatosan alkalmazkodott az erős harapáshoz. A paleontológus csoport szerint a krokodilok az általános vélekedéssel ellentétben nem tekinthetők "élő kövületeknek", mivel a hosszú történetük során számos alkalommal több tekintetben is a mai emlősökhöz hasonlóan viselkedtek. Például ismerünk néhány szárazföldi krokodilt, melyeknek emlősszerű fogazata volt, míg mások elhagyták a szárazföldet és teljesen tengeri életmódra tértek át. Ez utóbbiaknál figyelemreméltó alkalmazkodások jelentek meg a tengeri élethez (mint például az uszonyok és a cápaszerű farokúszók).
Komoly fejtörést okozott a kutatóknak, hogy két ilyen csúcsragadozó hogyan tudott együtt megélni ugyanabban az ökoszisztémában anélkül, hogy versenyeztek volna egymással. Az új kutatás segített megválaszolni ezt a kérdést is. A koponya és a fogak morfológiája ugyanis azt mutatta, hogy különböző táplálékot fogyasztottak, és különbözőképpen táplálkoztak. A Plesiosuchus arra specializálódott, hogy más tengeri hüllőkre vadásszon, míg a Dakosaurus sokkal általánosabb étrendet alakított ki: többnyire halakat fogyasztott, de emellett minden mást megevett, amit el tudott fogni, talán még a kisméretű Geosaurus krokodilokat is. Ez arra utal, hogy a különböző krokodil fajok felosztották maguk között a rendelkezésre álló élőhelyeket és táplálékforrásokat.
A jura időszaki Dakosaurus maximus koponyája és alsó állkapcsa, valamint fogazata
A kutatás további folytatása során a csoport tagjai szeretnék részletesebben megvizsgálni ezeknek és egyéb tengeri ragadozóknak a táplálkozási mechanizmusát. Mérnöki szempontból fogják összehasonlítani a ma élő kardszárnyú delfinek és a jura időszaki Metriorhynchidae krokodilok koponyáját és működését.