A római hadvezér és államférfi Kr. e. 44. március 15-én halt meg. Julius Caesart Rómában szúrták le, Pompeius Curiájában. "Mindig is tudták, hogy Caesart a Curiában ölték meg, hiszen ezt a történeti források feljegyezték, ám eddig semmilyen tárgyi bizonyítékot nem találtunk erre" - mondta Antonio Monterroso, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) kutatója. A klasszikus források arra is utalnak, hogy a Curiát a gyilkosság után néhány évvel bezárták, és emlékkápolnává alakult át.
Azt is sejtették már korábban is, hogy egy téglalap alakú, négy fallal körülvett, lecementezett ponton szúrhatták le Julius Caesart. Ám csak most sikerült azonosítani egy 3 méter széles és 2 méter magas, betonból készült struktúrát a gyilkosság helyszíneként. Itt, a római kori Curia legalsó részén, egy széken ült Caesar a gyilkosság előtti pillanatokban - állapították meg spanyol kutatók. A betonból készült emléket Caesar fogadott fia, Augustus állíttatta utólag, hogy elítélje a merényletet.
A Curia része volt annak a hatalmas épületkomplexumnak, amelyet Theatrum Pompeiumnak neveztek. Az eredetileg színháznak emelt épületet Caesar egykori szövetségese, későbbi fő ellenfele, Nagy Pompeius római hadvezér építtette, győzelmeinek emlékére. Azért nevezték Curiának ezt az épületrészt, mert a Curia Hostilia, a szenátus korábbi ülésező helyének leégése után itt tartotta tanácskozásait a köztársaság korának legfőbb római döntéshozó szerve.
E romok ma Róma egyik terén, a Torre Argentinán láthatók (lásd a képeken). Ezt a teret az 1920-as években tárták fel alaposabban, amikor Mussolini átépíttette Rómát. Érdekes, hogy itt áll az a XVIII. századi, ma is működő színház, a Teatro Argentina, amelyben Rossini A sevillai borbély című operájának ősbemutatóját tartották.
A Julius Caesarnak emléket állító Octavianus-Augustus alapította meg végül a Római Császárságot, a principátus intézmények bevezetésével. A fogadott fiú fejezte be így Caesar művét, ő tette tartóssá és szilárddá a Római Császárság kezdeti szakaszának intézményeit. Augustus ügyes politikus volt, névleg megtartott néhány köztársasági intézményt, de a gyakorlatban egyeduralmat vezetett be, a hatalmat pedig igen pragmatikusan gyakorolta, véget vetve a köztársaság utolsó periódusaiban szinte már megszokott vérengzéseknek.