Félbevágták a holtakat Európa egyik legrégebbi városában

Erődítményszerű falak védték a bolgár Provadija környékén egykor állt települést, melynek lakói a sókitermelésből gazdagodtak meg. A települést Európa legrégebbi városai között tartják számon a történészek.

Különleges iparág jelent meg körülbelül a Kr. e. 5-6. évezredben a mai Bulgária területén és ritka, furcsa temetkezési szokásokra utalnak az itt élő ősi népesség leletei.

Provadija települése a Fekete-tengertől negyven kilométerre fekszik, Várna kikötőjéhez viszonylag közel. Az itt található Provadija-Szolnicata nevű régészeti lelőhelyen Kr. e. 4700-4200 közötti kétméteres vastagságú és három méter magas falakra bukkantak. Vaszil Nikolov bolgár professzor szerint ezek a legrégebbi és legmasszívabb erődítmények a prehisztorikus (történelem előtti) Európában. A BBC Európa legrégebbi prehisztorikus városának tartja a lelőhelyet.

Sókitermelésből éltek

A településen háromszáz vagy háromszázötven ember élhetett egykor a kétszintes házakban. Nikolov szerint az itt élők elsősorban sókitermeléssel foglalkoztak, a sót a sós vízből nyerték ki. (Provadija ma is fontos sókitermelő-helynek számít.) A Kr. e. 5. évezredben nagy értéket képviselt a só, és a kinyert anyag a középkorig egyfajta fizetőeszköz is volt. Provadija-Szolnicata a Balkán "pénzverdéje" lehetett az antik világban, ugyanis sokáig ez volt az egyetlen komolyabb sólelőhely a vidéken (A sószállítás útvonalát az Árpád-kori királyok is biztosítani akarták Magyarországon: Külső-, Középső- és Belső-Szolnok megyék vonalszerű, kelet-nyugati elhelyezkedése Erdélyből, a fontos sólelőhelyektől kezdve követte a só útját a kisebb folyók mentén a Tiszáig.)

Nikolov interneten is elérhető tanulmánya szerint már a Kr. e. 6. évezredben is termeltek ki sót a most feltárt lelőhelyen, de a városias település - több ütemben - az 5. évezredben épült ki. Ebben közrejátszhatott az is, hogy a korábbi épületeket egy földrengés lerombolhatta. Mire a 4700-4200 közötti település kiépült, a falait már bástyák is védték, sőt árok, illetve sánc is óvta a gazdag település lakóit. A város központját a főkapuval egy két méter széles utca kötötte össze.

Ősi lakóház maradványai a Provadija-Szolnicata lelőhelyen

Nikolov tanulmányában nem írja, hogy Provadija-Szolnicata lenne az első város Európában, de a városi lét korabeli kritériumait felsorolva számosat igazolhatónak talál. Így például az ősi település egy mezőgazdasági régió központja volt és specializált termelés jellemezte (sókitermelés - ez a legerősebb kritérium Nikolov szerint). De kereskedelmi, katonai és "ideológiai" központ is lehetett az 5. évezredben ez a település a bolgár kutató szerint.

Félbevágták a holtakat

Provadija-Szolnicata sírjai és temetője is azt bizonyítja, hogy gazdag emberek éltek itt. Különös temetkezési szertartásaik voltak, ugyanis a holttesteket kettévágták, és csak a medence fölötti részeket temették el. A nekropoliszban réztűket és fazekas termékeket is találtak. A város körülbelül 500 éven át virágzott a Kr. e. 5. évezredben, majd egy szárazabb periódus miatt kihalt.

Mitől lesz város egy település az ókorban?

A kutatók körében nincsen egységesen elfogadott definíció arról, hogy mitől számít egy ókori település városnak. Francois-Xavier Tassel és Jean-Louis Huot francia történészek szerint rendkívül fontos, hogy a település fallal rendelkezzen, vagy legalább valamilyen körülhatároló "létesítménnyel", például árokkal, védősánccal. Lényeges, hogy legyenek olyan rítusok, amelyek a város alapításához kötődnek, ezek kötődhetnek istenekhez is az adott korban.

Legalább valamilyen kezdetleges társadalmi szerveződés nyomait is meg kell, hogy találják a régészek és a történészek a helyszínen. Fontos, hogy a település viszonylag nagy kiterjedésű legyen, és rendelkezzen egy olyan központi térrel, ahol kiemelkedő fontosságú épületek, építmények találhatók. Ezen kívül még fontos az is, hogy a város tartósan letelepedett lakossággal rendelkezzen.

Több település is verseng az Európa legrégebbi városa címért

Európában 5-7 ezer évvel ezelőttiek a legrégebbi települések, de hogy ezek városnak tekinthetők-e - nos, a vita alighanem még sokáig folytatódni fog erről. A legrégebbi település alighanem Cipruson van: a Kr. e. 7000 környékén alapított ciprusi Khoirokoitia (Choirokoitia) amúgy kevésbé ismert helység a Földközi-tenger keleti medencéjében fekvő szigeten.

Egyesek szerint hétezer éve lakott hely a görög Peloponnészosz-félszigeten az ókori Argosz is. Ugyanakkor az bizonyosra vehető, hogy Argosz legalább 4-5 ezer éves történetre tekinthet vissza, az attikai Athénnal együtt.

A görög (thesszáliai) Szeszklo (egyes források szerint Kr. e. 6500 környékéről) a szárazföldi Európa talán egyik legrégebbi központja. Erről a településről egy egész régészeti kultúrát is elneveztek. Sarkady János történész a 6. évezred második és az 5. évezred első felében virágzó, neolitikus Szeszklo-kultúráról azt írta: sok településen találni "kővel alapozott házakat, szorosan egymás mellé építve, utcákkal tagolva".

Egyes régészek ezt a jelenséget Sarkady szerint "némi túlzással" már "városiasodásnak" minősítik. (Sarkady 2002-ben, egy egyetemi tankönyv társszerzőjeként írta ezt, tehát nem Nikolov mostani nyilatkozataira reagált.) A szeszklói településen előfordul, hogy erődítés jellegű, koncentrikus köröket alkotó falak találhatók, írta Sarkady, vagyis a mostani Provadija környéki lelet ilyen szempontból sem mondható egyedülállónak.

De nemcsak görög települések, hanem két mai bulgáriai nagyváros is versenyben van az Európa legelső városa címért: Plovdiv például körülbelül Kr. e. 4000 óta lakott, alighanem a trákok alapították (az ókorban a trák Eumolpias néven és a makedón Philippopoliszként is ismert volt). Várnát pedig más források Kr. e. 5000 körüli alapításúnak gondolják.

A szerbiai Sztarcsevo (Kr. e. 6000) vagy ugyanitt Plocsnik (Kr. e. 5500) szintén nagyon régi település. Plocsnikban szintén volt speciális tevékenység: itt már 5500 és 5000 között foglalkoztak rézolvasztással. Az ausztriai Hallstatt - amelyről szintén elneveztek egy régészeti kultúrát - Kr. e. 5000 körül keletkezhetett, sőt egy lelet szerint Pozsony is lakott volt már a kőkorban, 5000 körül. Hogy ezek a települések mennyire voltak persze az adott korban városiasnak mondhatók, azon a kutatók valószínűleg tovább vitatkoznak majd.