Sokat tett, keveset ért el - Habsburg Ottó évszázada

Tavaly hunyt el, idén pedig születésének százéves évfordulójára emlékeztek kiállítással Budapesten. Az "utolsó magyar trónörökös", Habsburg Ottó 1912-ben, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején született, édesapja IV. Károly néven 1916-ban került az osztrák császári és a magyar királyi trónra. Ottó pedig örök várományos maradt.

Habsburg Ottó még a "boldog békeidőkben" született, 1912. november 20-án. Ezt a korszakot persze csak a későbbi tragédiák, a vörös- és fehérterror, a két világháború, a kitelepítések és népirtások után visszanézve tekintették "boldognak".

Az [origo] néhány cikke idén már felidézte, hogy milyen dolgok foglalkoztatták Ottó születésekor, 1912-ben a pesti közvéleményt: egy meztelen táncosnő budapesti fellépése, a Titanic elsüllyedése vagy a pesti utcákon postásokat kergető farkasok. Mindeközben szintén 1912-ben a magyar kormány színromán községek (például Rumunyest) román nevét adta vissza a településeknek, a horvátok és a szerbek pedig ekkoriban még együtt égették a magyar zászlót Dubrovnikban.

A Monarchia végnapjai közeledtek

Mindez jelezte, hogy a Monarchia végnapjai közelednek. A Habsburg család pár év múlva elveszítette a trónt Közép- és Kelet-Európa több országában, Ausztriában, Csehországban és Magyarországon is. A Monarchia felbomlott az első világháborús vereség nyomán, 1918-ban. Ennek az évnek a végén IV. Károly végül a sokat vitatott eckartsaui nyilatkozatban lemondott. Ám ezzel még nem vált egyértelművé a helyzet: az osztrák császár és magyar király csak az államügyekben való részvételről mondott le, nem a trónról . Ez a dokumentum is látható azon a kiállításon, amelyet Habsburg Ottó születésének századik évfordulója alkalmából nyitottak meg a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) központjában, a budai Várban. A kiállítás 2013 novemberéig lesz látható.

Habsburg Ottó és Sólyom László

Az eckartsaui nyilatkozat azért vitatott, mert maga IV. Károly is megpróbálta megváltoztatni az így előállt helyzetet: igyekezett visszatérni Magyarországra. Két kísérletet is tett erre 1921-ben. Végül Gömbös Gyula és Horthy Miklós csapatai állították meg a királyt. Nem Horthy vagy Gömbös személyes álláspontja volt a döntő - hiszen Horthy korábban Ferenc József főhadsegéde volt, és nem volt Habsburg-ellenes -, hanem az, hogy a nagyhatalmak a háború utáni békerendszer bomlasztásaként fogták fel a Habsburgok hatalmának bármilyen szintű és minőségű visszaállítását. A Habsburg-restaurációt így egyetlen közép-kelet-európai országban sem tűrték el.

A Habsburg-ház feje 1930-tól: Hitler ellen sikertelenül lépett fel

IV. Károly hamarosan meghalt, utolsó napjait Madeirán töltötte 1922-ben. Vele volt fia, Ottó is, aki hamarosan - 1930-tól - az egykori császári család fejeként tevékenykedik majd. Egy ideig még Zita királyné, édesanyja gyámsága alatt áll, majd a harmincas években Leuvenben, Belgiumban egyetemre jár, von Bar herceg néven. Megpróbál 1938-ban a nácik ellen fellépni, és Ausztriában hatalmat szerezni - nem császárként, hanem szövetségi kancellárként. Egy Hitler-ellenes koalíció élére állt volna Ausztriában, de törekvéseit Horthy Magyarországa, sőt Csehszlovákia is elutasította, így próbálkozása sikertelen maradt.

Ausztriának Németországba való 1938-as beolvasztása, az Anschluss után azonnali lelövésére is parancsot adtak a nácik - mondta az [origo]-nak Ólmosi Zoltán, az MNL főlevéltárosa, a kiállítás egyik szervezője.

A második világháború után sem került hatalomra

A második világháború után sem Ausztriában, sem Magyarországon nem került a valódi hatalom közelébe Habsburg Ottó, Németországban viszont 1978-tól állampolgár lett, majd a német CSU színeiben európai parlamenti képviselő, végül a Páneurópai Unió elnöke. Az Európa egyesítésére kezdetben még rendkívül konzervatív alapon vállalkozó mozgalmat már a két világháború között is támogatta a Habsburg család fejeként.

A második világháború után Ottó találkozott Horthyval: Magyarország egykori kormányzójáról nem volt túl kedvező véleménye ekkoriban. A világháború előtt pedig Horthy nem kért Habsburg Ottó javaslataiból. A világégés utáni találkozójukról szintén látható Ottó eredeti írása a budai várbeli kiállításon. (A levélből nem derül ki, hogy Horthyval találkozott a Habsburg család tagja, ezt csak más források és utalások bizonyítják.)

Sok ország állampolgára volt

Ottó állampolgársága rendkívül bonyolult kérdéseket vetett fel évtizedeken át. Több kisállam és lovagrend útlevelével rendelkezett - erről fia, Habsburg György beszélt azon a budapesti konferencián, amelyet a kiállítás megnyitója előtt tartottak a budai Várban.

2011-es elhunytakor Habsburg Ottó horvát, magyar, német és osztrák állampolgár is volt. Ólmosi Zoltán annyit mondott erről lapunknak, hogy máig nem tudni, hogy pontosan mikor és milyen körülmények között döntöttek Ottó magyar állampolgárságáról, de az valószínű, hogy már az Antall-kormány hivatalba lépése után nem sokkal megoldották a hosszú évek óta húzódó ügyet. Ekkoriban Habsburg Ottót köztársasági elnöknek is jelölték volna támogatói, s a kezdeményezés mellé állt a Független Kisgazdapárt is. A trónörökös viszont ezt visszautasította, illetve nem fogadta el a felkínált lehetőségeket.

Ottó már évtizedekkel korábban megtanulta, hogy ha lemond követeléseiről, nagyobb sikert érhet el. A hatvanas években egyértelműen kinyilvánította, hogy lemond minden Ausztriát érintő trónigényéről, így újra beléphetett az ország területére. Később ő is részt vett az 1989-es páneurópai piknik szervezésében, amely a vasfüggöny megnyitásának folyamatába illeszkedett a magyar-osztrák határon.

Habsburg György a konferencián elhangzott beszédében édesapjáról azt tartotta fontosnak megjegyezni: Habsburg Ottó tevékenységében nem az volt a legfontosabb, hogy mit sikerült elérnie, hanem az, hogy mindig igyekezett tenni azért, hogy elérje a céljait.