A hosszas pancsolás egyik mellékhatása, hogy az ujjak ráncosodni kezdenek. Sokáig úgy gondolták, hogy ennek egyszerű oka van: ozmózis játszódik le, vagyis kiegyenlítődik a koncentráció víz és az annál sósabb emberi szervezet között.
A balesetben levágott, majd visszaillesztett ujjaknál ugyanakkor nem figyelhető meg ráncosodás, és az elmúlt évek vizsgálatai is arra utalnak, hogy egy idegi folyamat áll a háttérben. Az idegimpluzusok hatására a bőr alatti erek összehúzódnak, és a szövetek térfogata is csökken.
Ha a jelenség idegi szabályzás alatt áll, akkor elképzelhető, hogy evolúciós oka van. Hogy pontosan mi, azt még nem tudják, de egy elképzelés szerint a ráncok segítenek a vizes vagy elmerült testek megragadásában. Ezt próbálta igazolni Tom Smulders, a Newcastle-i Egyetem evolúcióbiológusa, és eredményeit a Biology Letters legfrissebb számában tette közzé.
A vizsgálatok során a kísérleti alanyoknak 45 elmerült tárgyat (péládul üveggyöngyöket vagy pecázásnál használt ólomsúlyokat) kellett egyesével jobb kézzel kivenni egy tárolóból, egy apró lyukon át átadni a bal kézbe, majd bal kézzel egy másik lyukon keresztül bedobni egy dobozba. Az önkénetesek egy csoportja 30 percig áztatta a kezét 40 Celsius-fokos vízben, hogy az ujjaik ráncosak legyenek, és ők 12 százalékkal gyorsabban hajtották végre a feladatok, mint azok a résztvevők, akiknek nem volt ráncos az ujja. Abban az esetben, ha a tesztet száraz tárgyakkal végezték, a ráncos ujj már nem nyújtott előnyt.
A kutatók azt még nem tanulmányozták, hogy pontosan hogyan segíti elő a vizes tárgyak megfogását a ráncos ujj. Mark Changizi, a Boise-i 2ai Labs neurobiológusa a ScienceNow-nak elmondta: mindamellett, hogy a ráncok segítik a víz elvezetését, elképzelhető, hogy a vízben ázás átmenetileg lemossa az olajokat a bőrről, és így növeli a súrlódást, és javítja a tapadást.