Német és amerikai paleontológusokból álló nemzetközi kutatócsoport a PNAS amerikai tudományos folyóirat legújabb számában egy óriási fosszilis tengeri ragadozót ismertet, melynek a csontváza elérte a 8,6 méter hosszúságot. A rendkívüli maradványt a Nevada középső részén húzódó sivatagos területen fedezték fel, még 2010-ben. Az állatnak a nagy része megőrződött, így például a koponya (a pofa elülső része kivételével), az úszók és a teljes gerincoszlop egészen a farok végéig. A hatalmas példányt a National Geographic Society támogatásával három hét alatt sikerült a kőzetből kibányászni, és előkészíteni az elszállításra, amelyhez helikoptert is igénybe vettek.
A Berlini Természettudományi Múzeum és a Bonni Egyetem kutatói kaliforniai és chicagói társszerzőikkel közösen vizsgálták a gigantikus ősmaradványt, amely a Thalattoarchon saurophagis nevet kapta ("a tenger gyíkevő uralkodója"). A mintegy 224 millió évvel ezelőtt élt állat az ichthyosaurusoknak, vagyis a halgyíkoknak egy korai képviselője volt. Ez a csoport a dinoszauruszokkal egyidejűleg élt, és mintegy 160 millió éven keresztül uralta a földtörténeti középidő tengereit. A halgyíkok masszív koponyával és állkapcsokkal rendelkeztek, amelyekben hatalmas fogak sorakoztak. Fogaiknak éles vágóperemük volt, amellyel könnyedén megragadták és feldarabolták a triász időszaki tengerekben élt egyéb hüllőket. Ez a faj képviseli az első olyan csúcsragadozót a tengeri táplálékláncban, amely a saját méretét megközelítő prédaállatokat is képes volt elfogni. Méretét és életmódját tekintve a Thalattoarchon a ma élő kardszárnyú delfinekkel vagy orkákkal ("gyilkos bálnák") vethető össze.
Említésre méltó, hogy mindössze 8 millió évvel a Thalattoarchon megjelenése előtt következett be a földtörténet legnagyobb kihalása. A perm időszak, és egyben a földtörténeti óidő végén a világ tengereiben élt fajoknak 80-96%-a tűnt el a tömeges kihalás következtében. A Thalattoarchonhoz hasonló méretű ragadozóknak a megjelenése azt bizonyítja, hogy a kihalás után nagyon gyors volt a fauna újjáéledése, aminek következtében egy új és fejlettebb ökoszisztéma szerkezet alakult ki (olyan, amelyhez hasonlót tapasztalhatunk a mai tengerekben is). A kutatók szerint az ehhez hasonló leletek felfedezése segít megérteni a dinamikusan fejlődő bolygónk evolúcióját, a tömeges kihalások utáni fauna újjáéledést, és végső soron a napjainkban tapasztalható változások hatását a környezetre. Ez a felfedezés egy tipikus példa arra, hogyan tanulmányozhatjuk a múltat annak érdekében, hogy rávilágítsunk a jövőben bekövetkező lehetséges változásokra.