Alig egy hónappal azután, hogy kudarcba fulladt brit kutatók hasonló próbálkozása az Ellsworth-tó megfúrására, a WISSARD (Whillans Ice Stream Subglacial Access Research Drilling) nevű amerikai program kutatóinak sikerült elérniük a Whillans-jégár alatti tavat, jelentették be vasárnap a program munkatársai. A következő néhány napban egy olyan berendezést engednek le a 800 méter mély lyukba, amellyel méréseket tudnak végezni, és vízmintákat tudnak a felszínre hozni. A mintákat azután a felszíni laboratóriumokban elemzik tovább.
"A forróvizes fúró érzékelői víznyomásváltozást mutattak, ami azt jelzi, hogy a fúrófej elérte a tavat" - írták a kutatók a WISSARD blogon. "Az eredmény vizuális megerősítésére (vasárnap) este kamerát eresztünk le a fúrólyukba."
A WISSARD kutatóbázisa a Ross-selfjégen helyezkedik el az antarktiszi kontinens peremén, a McMurdo állomás közelében. Innen indultak a kutatók az 1000 kilométerre fekvő Whillans-tóhoz, ahol január 21-én kezdték a fúrást. A bázis egy kisebb gyártelepre hasonlít, generátorokkal, víztartályokkal, laboratóriumokkal, műhelyekkel és természetesen a tényleges fúróplatformmal. Valamennyi létesítményt és berendezést hatalmas sítalpakra szereltek, hogy traktorokkal a fúrás helyére szállíthassák ezeket a jégtáblán.
Az expedíció útja a Whillans-tóhoz
A forróvizes fúró a létező legmodernebb eszköz a maga nemében, mondta Frank Rack, a fúrócsoport vezetője. A fúró nagy nyomású forró vizet présel a lyukba, ez olvasztja meg a jeget. Az alapelv egyszerű, de rengeteg váratlan probléma, elakadás merülhet fel a fúrás közben (ilyen hiúsította meg a brit fúrást is).
Az antarktiszi jég alatt elhelyezkedő tó- és folyórendszer. Kiemelve a legnagyobb tó, a Vosztok, amelyből az oroszok jelentettek be mintavételt két hete
Akárcsak a Vosztok-tónál fúró oroszok, itt is nagy figyelmet fordítanak arra, hogy megelőzzék a mélyből származó minták felszíni mikroorganizmusokkal való szennyeződését. A program egyik fontos célja ugyanis a tó ökoszisztémájának tanulmányozása - ha létezik ilyen egyáltalán. Még a fúráshoz használt 90 Celsius-fokos víz is sok spóraképző baktériumot tartalmazhat. Ezért a fúrócsőbe ultraibolya lámpákból készült "galléron" keresztül táplálják be a vizet. A nagy energiájú sugárzás a mikroorganizmusok 99,9 százalékát elpusztítja.
Indulásra kész a fúróplatform
Jill Mikucki, a Tennessee-i Egyetem mikrobiológusa majdnem biztos abban, hogy életet találnak a jég alatt: olyan mikroorganizmusokat, amelyek képesek fennmaradni a sötét, hideg jégfelszín alatti tavakban. Nagyobb szervezetek felbukkanására nem számít, hiszen 800 méternyi jégsapka alatt kevés a hozzáférhető energia.
A jég alatti mikrobák meggyorsíthatják a kőzetek mállását, magyarázta Mikucki, így szilícium- és vasvegyületeket szabadítanak fel, amelyek megtalálják az útjukat az óceánba és más életformáknak szolgálnak tápanyagul. "Szeretnék rájönni, hogyan járulnak hozzá ezek a bolygó működtetéséhez."
A fúróállomás a Whillans-tó fölött
Britney Schmidt, az austini Texasi Egyetem bolygókutatója vezetékhez kötött, kamerával és lámpával felszerelt kis robot-tengeralattjárót kíván leereszteni a lyukba. "Ez mindent megkeres a jég alatt" - mondta Schmidt. "Nincs okom azt hinni, hogy ne találnánk érdekes dolgokat."
Schmidt reméli, hogy hasonló módszereket használhatnak majd az élet keresésére a Jupiter Europa holdjának jégburka alatt. A fúrási eljárás valószínűleg használható lesz a Mars sarki jégsapkájának vizsgálatára is. Addig is a WISSARD program egyedülálló képet nyújthat a geokémikusoknak és a mikrobiológusoknak egy jég alatti ökoszisztémáról. "Más rendszereket sokkal könnyebb tanulmányozni, de az Antarktiszról eddig csak korlátozott számú mintáink voltak" - mondta Mikucki. "Mivel a Föld szárazföldi területének 10 százalékát jég borítja, igazán szükségünk van több adatra, hogy megérthessük a bolygónkat. Az Antarktisz a rejtvény fontos darabkája."