Befészkelték magukat hozzánk a farkasok

Nem tekintik zsákmánynak az embert a farkasok, de nem érdemes kekeckedni velük, mondta az [origo]-nak a magyar farkaskutató. Szabó Ádám naponta jár a hazai farkasok nyomában, és rendszeresen találkozik is velük.

"Nem kétséges, hogy visszatértek a farkasok Magyarországra" - mondta az [origo]-nak Szabó Ádám, az Aggteleki Nemzeti Park nagyragadozókkal foglalkozó munkatársa. "Nem szórványos megjelenésekről van szó, hanem tartósan itt vannak" - tette hozzá a magyarországi farkasokat már 20 éve kutató szakember.

Magyarország legkisebb nemzeti parkjában (az Aggteleki-karszt nagyjából 200 km²) különös figyelmet szentelnek a nagyragadozók kutatásának. A 2000-es évek elején a gödöllői Szent István Egyetemmel közösen egy európai uniós program (L'Instrument Financier pour l'Environnement, LIFE) keretében próbálták megalapozni a hazai védelmüket. Kérdőíves felméréseket végeztek a vadászok körében, tanulmányozták a farkasok által hagyott nyomokat, ezek alapján következtettek az étrendjükre, és részletes tervet dolgoztak ki a hazai megfigyelésükre. A célok között szerepelt az is, hogy rádiótelemetriás (jeladóval ellátott) nyakörvet tegyenek néhány állatra, de erre nem került sor, mert nem tudtak állatot befogni.

Szabó Ádám a LIFE program során került Gödöllőről Aggtelekre terepi kutatóként, és ott is ragadt a nemzeti parkban. Naponta jár a farkasok nyomában, és rendszeresen találkozik nemcsak az életnyomaikkal, de magukkal az állatokkal is. Legutoljára január végén futott össze egy farkassal az erdőben. "Egy egyszerű terepi bejárás során tőlem 40 méterre belibbent elém egy állat. Lefényképeztem, néztük kicsit egymást, aztán kereket oldott" - mondta Szabó. (Gálhidy László, a WWF Magyarország természetvédelmi szervezet munkatársának terepi beszámolóját Szabó Ádám egy napjáról ezen az oldalon olvashatják.)

Kerüli az embert, de nem érdemes provokálni

A kutató szerint mások is találkozhatnak velük az erdőben, például volt olyan, hogy nyári gyakorlaton lévő egyetemisták láttak farkast a kora esti órákban. "Csak úgy nem fogja mutogatni magát, nem úgy lehet látni, mint egy szarvast vagy egy őzet" - mondta Szabó. A farkasok alapvetően óvatosak, és kerülik az ember közelségét, épp ezért kicsi az esélye, hogy a kiránduló a turistautakon járva belefut egy farkasba. Ha ez mégis megtörténik, akkor a szakértő szerint nem kell attól tartani, hogy az állat emberre támad. "Nem fogom tudni percekig nézni, mert ha észrevette, hogy az ember meglátta, akkor rögtön el fog tűnni" - mondta Szabó.

A január végi találkozás az Aggteleki-karszton

Annak az esélye, hogy Európában, azon belül hazánkban egészséges farkas vagy akár farkasok emberre támadjanak, gyakorlatilag nulla, mondta a szakember. "Az embert nem tekintik zsákmánynak. De óva inteném azokat az embereket, akik ennek hallatán felbátorodva megpróbálnának a farkasok közelébe kerülni, mondván nincs mitől tartaniuk, a farkasok félnek az embertől. A farkas rendkívüli intelligenciával rendelkező, nagy testű, akár 70 kilogrammos testsúlyt és 180 centiméteres testhosszt elérő ragadozó, 4,5 centis szemfogaival mindenképpen tiszteletre méltó állat" - mondta Szabó. A karszton élő farkascsalád a jelentős nagyvadbőségnek köszönhetően paradicsomi állapotok között élhetne az ember negatív hatásai nélkül.

Rendszeresen születnek kölykök

A farkas lábnyoma olyan, mint egy nagy testű kutyáé, ezért egyetlen lenyomat alapján nehéz eldönteni, hogy milyen állat járt arra. A járásmód sokkal inkább árulkodó, a kérdés az, hogy tud-e zsinórozni. "Ez azt jelenti, hogy az első lábai nyomába lép a hátsókkal, és egy vonal mentén lépked. A kutyák nem tudnak zsinórozni, ez a ragadozók tipikus nyomképe" - mondta Szabó.

A lábnyomot egy laikus könnyen összekeverheti egy kutyáéval

Az Aggteleki-karszt és a Zemplén ideális élőhely a farkasok számára. A kutató szerint egy szülőpár és az ő szaporulataik élnek tartósan a karszton, bár a párzási időszakban (például éppen most) újabb egyedek is megjelennek, és akár 11-en is lehetnek. 2003 óta tudják, hogy folyamatosan szaporodnak Magyarországon a farkasok, és nemcsak Szabó, de az erdei munkások is találkoztak a kölykökkel. A betegségek (elsősorban szopornyica) és az illegális kilövések azonban megtizedelik a fiatalokat, ezért nem tudnak elszaporodni a farkasok. Részben ezek miatt a szakember szerint kicsi az esély arra, hogy nagyobb területen elterjedjenek. "Ahhoz erdő kell, táplálék, nyugalom, és hogy ne legyenek illegális kilövések" - mondta Szabó.

Átjárók nélkül nem tudnak terjedni

A farkasok magyarországi elterjedésének valószínűleg nem az eltartóképesség szab határt, mert táplálék van bőven, mondta korábban az [origo]-nak Szemethy László, a Szent István Egyetem vadbiológusa, a LIFE program egykori vezetője. Ehelyett az élőhelyek feldarabolódása lehet az oka annak, hogy a farkasok 30 év alatt sem tudtak megtelepedni a Kárpát-medencében. Az úgynevezett ökológiai folyosóknak, azaz az élőhelyeket összekötő átjáróknak (például erdősávok) fontos szerepük van a populációk közötti kapcsolat fenntartásában. A mezőgazdasági területek azonban felszabdalják az élőhelyeket, és megszüntetik ezeket a folyosókat. Ezért hiába élnek farkasok a Kárpátok nyúlványain, a Bihar-hegységben vagy a Délvidéken, ha nincsenek folyosók, nem tudnak átjönni Magyarországra.

Ilyen sziklás helyen található az egyik kotorék

A farkasok mozgásterülete több ezer hektártól néhány tízezer hektárig terjedhet, így az Aggteleki-karszt környékén élő példányok könnyedén átjárnak a határon, mondta Szemethy. Annak megállapításához, hogy az észlelt állatok Szlovákiából átkóborolt példányok vagy épp magyarországi egyedek, jeladó nyakörvvel kellene őket ellátni. A magyar kutatók egy 2012-ben indult, Natura 2000-es területekre kiterjedő felmérésben szeretnék feléleszteni a farkasok terepi megfigyelését. A szakemberek genetikai vizsgálatokat is terveznek, ugyanis ma már a szőrből nemcsak az állat faját tudják meghatározni, hanem azt is, hogy melyik egyedről van szó. Ennek köszönhetően néhány év múlva talán már pontosabb adatok lesznek arról, hogy hány farkas él Magyarországon.

Tények a farkasokról

A farkas vagy más néven szürke farkas (Canis lupus) a kutyafélék közé tartozó ragadozó, az északi féltekén széles körben elterjedt. Több alfaja is van, sokan annak tartják a kutyát is (Canis lupus familiaris), ám mások szerint a kutya önálló fajnak (Canis familiaris) számít.

A farkasok társas állatok, falkában élnek, melyet a szülőpár vezet. A nőstény általában hat kölyköt fial, ám az utódoknak kevesebb mint a fele éri meg a felnőttkort. Kétévesen válnak ivaréretté, ilyenkorra általában már elhagyják az eredeti falkájukat, hogy párt és territóriumot keressenek maguknak.

Csúcsragadozók, táplálkozási szokásaik változatosak, jellemzően a táplálékellátottságtól függenek. Egyaránt vadásznak egyénileg pockokra és nyulakra, valamint csoportosan nagyobb növényevő prédára, például különböző szarvasfélékre. A nem megfelelően őrzött szarvasmarhák és juhok könnyű zsákmányt jelentenek számukra. Természetes ellenségük nincsen.