Borsodban lehet Európa legrégebbi kútja

A 7500 évvel ezelőtt élt emberek kreativitását bizonyítja az a fabéléses kút, amelyet Sajószentpéter közelében fedeztek fel miskolci régészek. Az első korbecslések alapján ez a legidősebb ismert európai kút.

A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai 2012 novemberében egy i. e. 5400-5200-ból származó, fabéléses kútra (bodonkútra) bukkantak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajószentpéter keleti határában. A kút aljában előkerült fabélés korát a megtalált középső neolitikus kerámialeletek alapján határozták meg. A radiokarbon korhatározás eredményei még pontosíthatnak a dátumon, de valószínű, hogy Magyarország, sőt akár talán egész Európa legidősebb ilyen leletét sikerült feltárniuk. Az archeológusok a napokban blogjukon számoltak be a felfedezésről.

A neolit kút maradványai

Az eddig ismert legrégebbi kutakat 2011-ben német régészek találták Lipcse közelében. A bodonkutak és gerendaszerkezetes bélések fáit a dendrokronológiai (faévgyűrűs) vizsgálatok eredményei alapján i. e. 5206 és 5098 között vághatták ki. A sajószentpéteri kút egy, az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának korai időszakában lakott településhez kapcsolódott: tőle délkeletre a vonaldíszes településekre jellemző nagyméretű agyagkitermelő gödröket, valamint az általuk közrezárt, feltehetően egy hosszúházhoz tartozó oszlopsor nyomait tárták fel a kutatók.

Nehéz körülmények között kellett szétbontani a kutat

A sajószentpéteri kút fabélése négy ívelt, együttesen egy 90 centiméter átmérőjű gyűrűt alkotó részből állt, amelyeket nagy valószínűséggel egyetlen - az előzetes becslések alapján akár 250 éves - tölgyfa törzséből alakíthattak ki. A Borsod megyei bodonkút bontásához az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakemberei is segítséget nyújtottak a miskolci régészeknek.

A kút építésénél a cikkekre hasított, oldaléleikhez közel egy-egy lyukkal ellátott bélésdarabokat a munkagödörben egymás mellé helyezték, majd csuklónyi vesszőnyalábokkal (vesszőből sodort "kötéllel") egymáshoz kötözték. Ez a szerkezeti megoldás a régészettudomány történetében párját ritkítja (hasonló elv alapján, de egészen más technológiai megoldásokkal a későbbi korokban hajókat készítettek), és a középső neolitikum elején élt emberek kreativitását bizonyítja a régészek egy másik közleménye szerint, amely a Herman Ottó Múzeum honlapján érhető el.