Nem ölték meg az 1-es számú beteget

Természetes halállal halt meg Sztálin - ez immár hivatalos az angol lapok szerint, miután újabb dokumentumokról számolt be egy német történész, aki hozzáfért egyes orosz levéltári anyagokhoz. Matthias Uhl a szovjet diktátor hatvan évvel ezelőtti haláláról, illetve az utána elvégzett boncolásról készített dokumentumokat vizsgálta át.

Az angol hírforrás, a Daily Mail szerint a hivatalos jelentés azt állítja, hogy Sztálin megfulladt agyvérzés következtében, amelyet néhány nappal azelőtt kapott. A most első ízben publikált dokumentumok szerint tehát természetes okok vezettek a diktátor halálához. Így a korábbi összeesküvés-elméleteket látszik cáfolni a most nyilvánosságra hozott, 11-oldalas boncolási jegyzőkönyv. Nyugat-Európában egyébként először most publikálták a brit lap szerint a jegyzőkönyvet, elsőként egy német lapban.

Hatvan éve halt meg

Sztálin hatvan évvel ezelőtt, 1953. március 5-én, este 9 óra 50 perckor halt meg. A boncolási jegyzőkönyvet eddig az orosz állami politikatörténeti levéltár őrizte, titokban. Végül is Matthias Uhl, a Német Történeti Intézet szakértője is megvizsgálhatta a dokumentumot, és ezután nyilvánította ki, hogy az összeesküvés-elméletek nem igazolódtak a papírok tanúsága szerint. Vagyis Sztálin a Moszkva környéki dácsájában természetes okból halt meg. Mint kiderült, március 1-jén kapott agyvérzést a diktátor, akit csak "1-es számú betegnek" neveznek a dokumentumok.

Sztálin, a szovjet diktátor

Sztálin egyszerűen nem kelt fel egy átmulatott éjszaka után, amikor kedvenc grúz vörösborát itta. Senki nem merte felébreszteni, félve a haragjától. Amikor végül bementek hozzá, pizsamában feküdt a szőnyegen, és horkolt. Munkatársai először azt hitték, hogy részeg, de nagy valószínűséggel ekkor már kómában volt. A 74 éves Sztálinnak rendkívül magas volt a vérnyomása, rugalmatlanná váltak (alighanem: elmeszesedtek) az artériái a szívében és az agyában, és elzsírosodott a mája is.

A stroke a boncolás szerint az agy bal féltekéjét érintette, gyomorvérzéssel párosulva. Végül is Sztálin megfulladt. Uhl szerint nem volt váratlan a diktátor halála, ugyanis akkor már nyomorúságos egészségi állapotban volt.

A Szabad Nép már 1953-ban megírta szinte ugyanezt

Bár az angol lapok újdonságként tálalják az eredményeket, mindez nem jelent változást az eddig ismert hivatalos adatokhoz képest. A magyar kommunista pártlap, a Szabad Nép is beszámolt 1953. március első napjaiban arról, hogy Sztálin agyvérzést kapott. (Ekkor még nem használták a stroke kifejezést erre - ez kiderül az [origo] nemrégiben megjelent cikkéből is, amely felidézte a korabeli híradásokat.)

Később a magyar pártlap egy március 5-ei hivatalos szovjet orvosi közleményre hivatkozva ezt írta: "az éj folyamán és a nap első felében J. V. Sztálin egészségi állapota rosszabbodott. Az agy legfontosabb funkcióinak előző zavaraihoz a szív-véredényrendszer akut zavarai járultak. Március 5-én reggel három órán keresztül súlyos légzési elégtelenség jelenségei mutatkoztak, amelyek nehezen voltak megszüntethetők a megfelelő gyógykezeléssel. Reggel 8 órakor akut szív-véredényelégtelenség (collapsus) jelenségei fejlődtek ki; a vérnyomás csökkent, az érverés szaporábbá vált, a sápadtság fokozódott."

A Szabad Nép által végül idézett zárójelentés Sztálin haláláról pedig így fogalmazott: "Moszkva, március 6. (TASZSZ). Március 5-ének második felében a beteg állapota különösen gyorsan rosszabbodott: a légzés felületes és lényegesen szaporább lett, az érverés percenként elérte a 140-150-et, az érverés teltsége csökkent. 21.50 órakor J. V. Sztálin, növekvő szív-, ér- és légzési elégtelenség tünetei között meghalt."