Magyarból vizsgáztat: Arany János tanár úr

Az érettségit az 1848-49-es szabadságharc leverése után kaptuk az osztrákoktól. Nagykőrösön az új magyartanár, Arany János kérdezett a szóbelin. Miből vizsgáztak régen?

A labancok hozták az érettségit

1849. augusztus 13-án a magyar honvédseregek letették a fegyvert Világosnál. Ezt követően Haynau rémuralma, az aradi akasztások, Batthyány kivégzése és a sok-sok hosszú börtönbüntetés, majd 1850-től egészen 1859-ig az önkényuralom korszaka következett. A Habsburg-hatalom legfőbb törekvése az ország önállóságának fölszámolása és az egységes birodalom létrehozása volt.

A magyar történetírás hagyományosan elnyomásként írja le és összességében negatívan értékeli a korszakot. Az újabb értékelések azonban már a középiskolai oktatásban is helyet kaptak. Ezek szerint az 1850-es évek nem csupán önkényuralmat és elnyomást hoztak, hanem sok szempontból az ország reformkorban elkezdett modernizációja is folytatódott.

Az 1850-es években fejeződött be a jobbágy- és céhrendszer fölszámolása, a modern értelemben vett büntető- és polgárjogi törvénykönyv bevezetése, az iparűzés szabadságának támogatása, az egységes telekkönyvi rendszer létrehozása. Jelentős mennyiségű vasútvonal is épült.

Csak éppen mindez Bécsből érkezett, ahonnan a szabadságjogok teljes megvonása is. A sok szempontból előrelépést jelentő és az akár a '48 előtti célokkal is összhangban álló intézkedések nagy ellenállást váltottak ki, hiszen nem csupán a modernizációt, hanem az ország önállóságának korlátozását is jelentették.

A 2013-as magyarérettségi Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Az oktatási reform

A modernizációs - és egyúttal a szabadságot is korlátozó - intézkedések sorába illeszkedett a magyar oktatási rendszer reformja is. A magyar közoktatást még a Mária Terézia által hozott Ratio Educationis (1777) és módosított változatai (1806) szabályozták. Az állami és katolikus fenntartású magyar középiskolák működésébe volt jelentős beleszólása az államnak, a protestáns iskolák nagyobb önállósággal működtek. Egységes középiskolai záróvizsga pedig egyáltalán nem létezett.

Ezen a rendszeren kívánt változtatni az 1849-ben kezdődött oktatási reform. Ez eredetileg nem Magyarország számára készült: 1849. szeptember 15-én jelent meg az Leo Thun gróf (oktatási miniszter) előterjesztésében elkészített rendelet, Ferenc József császár által jóváhagyva, amely szabályozta az ausztriai középiskolák működését.

A rendelet címének első szava nyomán csak Entwurf (Terv) néven ismert dokumentum eredetileg nem terjedt ki Magyarországra. A szabadságharc leverése után azonban Magyarországot is a birodalom részének tekintették, és 1849. novemberében egy újabb rendelettel kiterjesztették az oktatási reform hatályát. A szabályozás így az 1850-es években teljesen egyforma volt Ausztriában és Magyarországon. Ez az egyik oka annak, hogy a két ország oktatási hagyományai között sok a rokon vonás.

A rendelet alapjaiban változtatta meg a magyarországi oktatás viszonyait. A korábbi hatosztályos helyére bevezette a nyolcosztályos gimnáziumot, ami egészen 1945-ig a magyar közoktatást meghatározó iskolatípus maradt. Megkülönböztetett gimnáziumot és reáliskolát; ez különböző formában egészen az egységes középiskola 1934. évi bevezetéséig megmaradt.

Az első érettségi

Az Enwurf rendelkezett az érettségi bevezetéséről is. A törvények mai dzsungele helyett a rendeletnek mindössze 12 pontja szabályozta az érettségi vizsgák lebonyolítását. Az érettségi vizsga célja a rendelet szerint az volt, hogy a tanulóknak jogosultságot adjon az egyetemi tanulmányok megkezdésére. A vizsgára való jelentkezés - miként ma is - a gimnázium utolsó évének sikeres befejezése volt. A szabályzat kitért a vizsga megszervezésére, lebonyolítására és tantárgyaira is.

Az érettségi szempontjából az iskolákat két csoportra osztotta: az állami elismeréssel bíró nyilvános gimnáziumokra, amelyek saját maguk is szervezhettek érettségi vizsgát, és magángimnáziumokra, amelyek gimnáziumi bizonyítványt kiadhattak ugyan, érettségit azonban nem szervezhettek.

Nyilvános gimnáziummá az oktatási kormányzat minősíthetett egy intézményt, ehhez azonban megfelelő számú és képesítésű szaktanárt kellett alkalmazni, és szigorú tárgyi feltételeknek kellett megfelelni, például a szertárak és egyéb taneszközök terén. Mindez azt a célt szolgálta, hogy egységesítse a középiskolák működését, és hogy az érettségi bizonyítvány nagyjából hasonló tudásról adjon bizonyságot, bárhol is bocsátják ki.

Az Entwurf bevezetését összességében nagy ellenállás fogadta, hiszen a magyar iskolák féltették önállóságukat, különösen a protestánsok. A rendelet ugyanis az iskolai élet szinte minden területén szigorú központi szabályozást írt elő, tekintet nélkül az iskolák fenntartójára. Ez részben valóban korlátozást jelentett, részben viszont az iskolák korszerűsítését hozta magával.

A rendelet teljes magyarországi bevezetésére két év türelmi időt adtak, így az érettségi vizsga magyarországi bevezetéséről szóló újabb rendelet 1851. június 3-án jelent meg. Ebben az évben már meg is szervezték az első érettségi vizsgákat.

Egy diák és egy felügyelő tanár az írásbeli történelem érettségi vizsgán a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban 2013. május 8-án. Százötven éves hagyomány, hogy a diákok a saját tanáraik előtt vizsgáznak Forrás: MTI/Balázs Attila

Magyarból vizsgáztat: Arany János tanár úr

A nagykőrösi református gimnázium egyike volt azon iskoláknak, amelyek elsőként nyerték el a jogot az érettségi vizsgák megszervezésére. Az iskola az Entwurf 1849. évi megjelenését követően igyekezett megfelelni a rendelet szigorú feltételeinek.

Nagykőrös város és a helyi református egyház összefogásával a rendeletben leírt nyolcosztályos gimnáziummá fejlesztették az intézményt. Ehhez új tanárokat is alkalmazniuk kellett, köztük 1851 januárjától Arany Jánost, aki a Toldi szerzőjeként ekkor már országos hírű költő volt.

Az iskola első érettségi vizsgájára 1854. július 26. és augusztus 2. között került sor. Először az írásbeli feladatok kidolgozását szervezték meg. Az első napon - miként történt a 2013-as tanévben is - a magyar dolgozatot írták meg a diákok, ennek az esszének kidolgozására összesen öt óra állt rendelkezésükre. A második napon következett a latin: délelőtt latinról magyarra, délután magyarról latinra fordítottak; az előbbi feladatra két órát, az utóbbira három órát kaptak a diákok. A harmadik napon hasonló módon a görög következett, majd az írásbeli negyedik napján négy óra alatt a matematikafeladatot dolgozták ki.

Július-augusztus fordulóján került sor a szóbeli vizsgákra. A szóbelin latinból, görögből, németből, történelemből, földrajzból, matematikából, természetrajzból, fizikából és magyarból kellett vizsgázniuk a növendékeknek, ez utóbbi tantárgyból a jegyzőkönyv szerint Arany János volt a kérdező tanár. Egy napon tíz-tizenöt tanuló tett vizsgát, ami összesen nyolc-kilenc órán keresztül tartott. A vizsga végeztével a kérdező tanárok javaslatot tettek a vizsga értékelésére, amit a bizottság vagy elfogadott vagy módosított. A vizsga zárásaként kiállították a latin nyelvű érettségi bizonyítványt, amit ünnepélyesen átadtak a vizsgázóknak.

Noha nagy ellenállás fogadta az osztrák oldalról érkező oktatási reformot, a főbb elemei a mai napig állandóak, sőt a kezdeti tiltakozás után a magyar közoktatás legfontosabb hagyományaivá váltak. A mai napig változatlan, hogy a diákoknak - legalábbis középszinten - saját tanáraik előtt kell számot adniuk tudásukról az állam képviselőjének jelenlétében. 1854-ben a cs. és kir. tanfelügyelő elnökölt az érettségi vizsgán, ma pedig a kormányhivatalok által kijelölt érettségi elnök garantálja a törvényességet az iskolákban.

(A nagykőrösi érettségi vizsgát Suba Lajos tanulmánya nyomán mutattuk be. Lásd: Mester és Tanítvány, 2005/8.)