A mentőkutya szó hallatán a magyarok többségének valószínűleg Mancs, a miskolci német juhász jut eszébe, pedig akár egy keverék is lehet jó ebben a műfajban. "Vannak kedvelt típusok, mint például a juhászkutyák vagy a vadászkutyák, de ami igazán számít, az az, hogy jó legyen a kapcsolata a gazdájával, és motiválja a keresés" - mondta az Origónak Balázs László, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat vezetője. Balázsnak hat kutyája van: Aqua, a világbajnok malinois, Symba, a kétéves, kiképzés alatt álló malinois, két fiatal, a képzés kezdetén járó beauceron, továbbá két családi kutya, egy pointer és egy keverék.
A feladatra kiszemelt kutyákat kölyökként különböző bátorságpróbáknak vetik alá, például akadályokon hívják át őket, tesztelik a mozgáskoordinációjukat. Vannak fajták, amelyek hátránnyal indulnak, mert lényeges, hogy a kutya bizalmat ébresszen a megtalált személyben. Egy ijesztő külsejű, marcona kutya nem felel meg ennek a feltételnek.
A mentőkutyák tanítása egészen fiatalon, 9 hetes korban megkezdődik, de másfél éves korukig csak játékos formában képzik őket. Ezután következik az igazán komoly munka, és nagyjából 3-4 éves korukra jutnak el arra a szintre, hogy a szükséges vizsgákat letegyék. Négyéves koruktól már bármikor és bárhol bevethetők.
A munka nagyon sokrétű, a kutyának és a gazdának komplex tudást kell felhalmoznia. Egyrészt megtanítják a kutyákat a személykeresésre, ami egy bonyolultabb bújócskához hasonlítható - mondta Balázs László. A kutyának hangos ugatással kell jeleznie a megtalált személyt, ilyenkor mindig jutalmat kap - gyakorlatokon a megtalált személytől, éles helyzetben a gazdától, de úgy, mintha a megtalált ember adta volna. Ezenkívül megtanul a kutya szokatlan helyeken, például létrán, romokon közlekedni, és hozzászoktatják az alpintechnikával, hevederrel történő ereszkedéshez is.
A kutya-gazda párosnak a rátermettséget nemzetközi vizsgán kell bizonyítania, a pályán az engedelmességet és az ügyességet mérik fel, a személykeresés pedig különböző típusú terepeken zajlik. "A vizsgát évente meg kell ismételni, ami azért jó, mert kierőszakolja az emberből, hogy naponta foglalkozzon a kutyával" - mondta Balázs.
Egy jó mentőkutyával hetente 4-5 alkalommal gyakorolni kell, ami nemcsak kiképzést jelent, hanem fizikai tréninget is. Egy-egy ilyen gyakorlás kutyánként akár egyórás is lehet, de ez nem jelent folyamatos munkát, közben nagyon sok játék is van. A keresési tréningek ehhez képest koncentráltabbak, hiszen egy valós helyzetben napokig vannak a földrengés sújtotta területen, tehát a kutyának felkészültnek kell lennie, szükség van a jó állóképességre.
A mentőkutyák a munkán kívül családi kutyaként élnek a felvezetőikkel, és a nyugdíjas éveiket is családi körben töltik. "Náluk nincsen olyan erős váltás, mint a szolgálati kutyáknál, mert továbbra is tréningeznek, csak kevesebbet. Amikor csökken a motivációjuk, a keresési kedvük, akkor vissza kell venni a munkából. De nem lehet tőlük teljesen megvonni, mert akkor elkezdenek leépülni" - magyarázta Balázs.
A Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálatnak 12 vizsgázott és nyolc, még képzés alatt álló kutyája van, de országosan több tucat vizsgázott mentőkutya dolgozik. A magyar kutyák általában jól teljesítenek a nemzetközi versenyeken, de nehéz olyanokkal összehasonlítani, akik nincsenek ott - mondta Balázs. Amerikában például teljesen más vizsgarendszert használnak, mint Európában, és egy Indonéziában földrengéseken dolgozó kutya sem feltétlenül jut el egy ilyen versenyre.
A szolgálat kutyái évente 120-150 éles bevetésen vesznek részt, ezek zömét erdős területeken elkóborolt, elveszett személyek vagy bűnözők keresése teszi ki, de időnként dolgoznak gázrobbanások után is. Két kutyájuk képes kiszagolni az égésgyorsítókat, őket rendszeresen bevetik gyújtogatásgyanús esetekben.
A szolgálat munkatársai legutoljára 2009-ben, az indonéziai földrengés után vettek részt külföldi bevetésen. Balázs elmondta, a külföldi segítségnyújtást az utóbbi néhány évben nagymértékben újraszabályozták, az ENSZ irányítja a mentési folyamatokat. "Szervezetként már nem is lehet ilyen helyre eljutni, csak központilag delegált mentőcsapat tagjaként" - mondta Balázs, aki tagja az állami Huszár mentőszervezetnek is. "A földrengés után az érintett országnak nemzetközi segítséget kell kérnie, és ha Magyarország ajánlkozik, akkor lehet kimenni."
Balázs legemlékezetesebb esete Magyarországon történt, amikor több napig kerestek egy 92 éves asszonyt Telki határában. "Nem találtuk, és már levonultunk, amikor a tűzoltók rábukkantak egy újabb ruhadarabra. Elindultunk másik irányba, és a két napon és két éjjelen át tartó keresés után rátaláltunk. Meglepő módon semmi baja nem volt, csak elesett, és nem tudott felállni. Akkoriban fagyos éjszakák voltak, és azért élte túl, mert cserkészként megtanulta, hogyan kell avarral betakarózni. Amikor megtaláltuk, az első reakciója az volt, hogy fotózkodni szeretett volna a kutyákkal."