Majdnem kiirtották Romániában az erdélyi kopót

Az erdélyi kopó az egyik leghányatottabb sorsú magyar kutyafajta, még ma is veszélyeztetettnek számít.

Egykor elterjedt vadászkutya volt, de ma már igazi ritkaság az erdélyi kopó. Ősei a honfoglaló magyarokkal érkeztek, és a Kárpát-medencében élő kopókkal keveredtek. Az eredetileg apróvadra használt kopó Erdélybe került példányait valószínűleg a pásztorok nyári szállásait őrző kutyákkal keresztezték, így aztán a kopóból igazán karakán, nagyragadozóktól sem tartó vadászkutya lett.

A 19. századra a kopós vadászat Magyarországon háttérbe szorult, így a kopó is eltűnt az országból. Erdélyben azonban továbbra is népszerű maradt, mígnem a második világháború után egy román vadászati rendelet dúvadnak minősítette a magyar fajtát, és vadászni kezdték. Az erdélyi kopó több mint 10 évre szinte teljesen eltűnt, és csak az 1960-as években, Magyarországon indult meg újra a tenyésztése. A fajtát végül 1968-ban ismerte el a kutyatenyésztők nemzetközi szervezete, az FCI.

Forrás: Kiss Boglárka

Külföldön nem ismerik

"Az erdélyi kopó sajnos még mindig veszélyeztetett fajta" - mondta el az Origónak Kiss Boglárka, a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub titkára. A fajtáért felelős szervezet évente csupán 80-100 kölyköt regisztrál, és becsléseik szerint mindössze 7-800 erdélyi kopó lehet az országban, külföldön pedig Erdélyt leszámítva nem is ismerik a fajtát. "Mivel az erdélyi kopó még ma is munkakutya, tenyésztésbe vonásához a megfelelő külső mellett bizonyítania kell munkatulajdonságainak meglétét is" - tette hozzá. "Magyarországon a legtöbb származási lappal ellátott egyed hobbitartó kezén van, így a tenyésztésüket is nagyrészt ők végzik. Sok kedvencként kiválóan bevált, tenyésztésbe vont erdélyi kopót sohasem próbáltak ki vadászaton, és a fajta munkára való szelektálása ezekben az esetekben hátrányba került. Szerencsére ma már egyre több kutya jelenik meg a rendezvényeken, és a kitartó felkészülésnek hála, sikeresen leteszi a vizsgát" - mondta Kiss.

Veszélyes dolog a vadászat

Vadászatokon az erdélyi kopó alapvetően hajtókutya, de a sebzett vad megtalálására is alkalmas. Elsősorban vaddisznós vadászatokon használják őket, ami elég nagy veszélyt jelent a kutyákra nézve, a vaddisznók ugyanis könnyen visszafordulhatnak a kutyára vagy akár az emberre is, ha fenyegetve érzik magukat. "A helyzetet súlyosbítja, hogy sok kutyával dolgozó erdélyi kopós hajtó alig van. Erdélyi kopót általában egyet vagy kettőt tart a gazdája, sokszor családi kedvencként, társként. Tapasztalt, hajtásokban edződött erdélyi kopós és kopó is kevés van. A hajtó csapatokban sok a városi és gyakran hölgy tulajdonos, aki a vadászatot nem ismeri, és sokszor ugyanolyan kezdő, mint a kutyája. Egy hajtás pedig gyakran embert próbáló feladat, így még több az ok az izgalomra. Persze a gazdik hamar megedződnek, a kutyák pedig gyorsan megértik a feladatot, és ösztöneik hamar működésbe lépnek" - mondta Kiss.

Forrás: Kiss Boglárka

Az erdélyi kopó munkastílusa különbözik más disznós kutyákétól, például a terrierekétől. Gyorsabban és nagyobb távolságra keres, a sebzett vadat pedig tisztes távolból ugatja. Így az erdélyi kopó a vad támadásától ritkán sérül, a nagyobb gond inkább az lehet, hogy a tapasztalatlan kutya a vad hajtása során túl messzire kerül, és a hajtások feszített tempója miatt a gazdának nincs lehetősége megvárni a visszatértét. "Ilyenkor a nap végén, a vadászat befejeztével mehet vissza az aggódó gazda, a helyi hivatásos vadászok segítségére hagyatkozva. Ez utóbbi helyzeten sokat segített a GPS-es nyakörvek megjelenése, amivel pontosan meg lehet határozni a kutya mindenkori helyzetét" - mondta Kiss, aki maga is rendszeresen vesz részt hajtásokon kutyáival.

Jó családi kutya, de határozott kéz kell hozzá

A kopófélék a vadászatokon emberi segítség nélkül dolgoznak, ezért önállóbbak, és másmilyen a viszonyuk az emberrel, mint például a vadászokkal sokkal szorosabb kapcsolatban lévő retrievereknek. "Az erdélyi kopó elég önfejű kutya, nevelése nagy következetességet igényel. Póráz nélkül sétáltatni csak a legnagyobb körültekintéssel szabad, hiszen elég egy felugró nyúl, és kutyánk hanyatt-homlok rohan utána" - mondta Kiss. Ezért is nagyon fontos az erdélyi kopó megfelelő képzése, a rengeteg séta és játék.

Forrás: Kiss Boglárka

A kopó jól kijön a gyerekekkel, játékos természete miatt kiváló partner a kicsiknek, nagyoknak. Otthon nagyon alkalmazkodó, feleslegesen nem ugat, így a szomszédok sem panaszkodhatnak. Ha megfelelő mennyiségű mozgást biztosítanak neki, a kert sem esik áldozatául, és lakásban is tartható. Szívós, bátor kutya, gazdáját és a portáját megvédi, ha kell.

A tizedik magyar fajta

Az erdélyi kopónak egy sárga színű, rövid lábú változata is ismert, amivel azonban csak elvétve lehet találkozni. A nemzetközileg elfogadott fajtaleírásból ezt a változatot 2000-ben azzal az indoklással törölték, hogy egy fajtán belül nem lehet méretben és színben is ilyen jelentős különbség, és a rövid lábú kopót új fajtaként kellene elfogadtatni. Ehhez viszont meghatározott nagyságú, ismert származású állományra volna szükség, amit azóta sem sikerült kitenyészteni. A magyar szervezet keretein belül jelenleg ezt a változatot senki sem tenyészti, így a közeljövőben nem várható előrelépés, de Kiss az Origónak azt mondta, hogy nem mondtak le a fajta nemzetközi elismertetéséről