Nem élnénk túl a Jupitert a Hold helyén

241 hónap lenne egy évben, és háromnaponta napfogyatkozás, ha a Jupiter a Hold helyére kerülne. Az életet állandó vulkánkitörések és cunamik pusztítanák el.

Közel kétszáz levelet és több mint száz kommentet kaptunk a Nyomasztó látvány lenne a Jupiter a Hold helyén című cikkünkhöz, amelynek végén azt kérdeztük, hogy milyen természeti jelenségek változnának meg a Földön vagy a Földről nézve, ha a Jupiter valóban a Hold helyére kerülne. A válaszok szinte mindegyike kitűnően és igen alaposan foglalta össze a főbb változásokat, amelyeket csillagász szerzőnk összegzett.

Százmilliószor fényesebb

A Hold korongjának szögátmérője 0,5 fok. A Hold helyére, azaz a mostaninál 2000-szer közelebbre kerülő Jupiter korongjának szögátmérője 43 fok - azaz 86 telihold szélességű - lenne. 2000-szeres növekedés a látszó átmérőben négymilliószoros növekedést jelent a felületben.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Jupiter egyúttal a Naphoz is közelebb kerülne, és emiatt felületegységenként körülbelül 25-ször annyi napfény érné, mint a jelenlegi, valós helyzetében. A közeli Jupitert tehát százmilliószor olyan fényesnek látnánk, mint a „rendes” távolságban levőt. A csillagászok azt mondanák, hogy a fényessége 20 magnitúdót csökkent, mert minél fényesebb egy égitest, annál negatívabb a magnitúdója.

Ekkorának látnánk a Jupitert a Hold helyén Forrás: Ron Miller

Összehasonlításként jó tudni, hogy a telihold fényessége mínusz 12,7 magnitúdó, a Napé mínusz 26,8 magnitúdó. A telejupiter (hiszen fázisokat mutatna, mint a Hold) fényessége mínusz 22 magnitúdó körül lenne, és mellette nem lehetne látni a csillagokat, vagy legfeljebb egy-kettő látszana a legfényesebbek közül. Lebarnulni nem lehetne a Jupiter alatt, de a napszemüveg talán nem ártana.

241 hónap egy évben

A Jupiter mellett természetesen a Föld számítana holdnak. Ennélfogva a Föld keringene a több mint 300-szor akkora tömegű Jupiter körül, mégpedig meglehetősen gyorsan: alig több, mint másfél nap alatt tenne meg egy keringést. Ez furcsa naptárhoz vezetne: egy évben 241 „hónap” lenne. Összehasonlításként: az Io nevű hold – mely alig van távolabb a Jupitertől, mint a Föld a Holdtól - 1,77 nap alatt kerüli meg bolygóját.

Az Io és árnyéka a Jupiterrel. A Föld nem egészen négyszer nagyobb az Iónál Forrás: NASA

A napfogyatkozások gyakoriak és hosszúak lennének. A totalitás fázisa több mint 4 órán keresztül is tarthatna, és a Jupiter árnyéka az egész Földet beborítaná – nem kéne többé csak ezért a Balatonhoz utazni, mint 1999-ben. Ha valaki mégis elszalasztana egy teljes napfogyatkozást, körülbelül 3 napot kellene várnia a következőre, mert ennyi idő telne el két újjupiter között (az újhold mintájára).

Teljes jupiterfogyatkozás nem létezne. A Föld árnyéka egy elmosódott körvonalú, sötét korong lenne a Jupiteren, és szintén háromnaponta következne be, telijupiterek esetén.

Pusztító árapályerők

A legdrasztikusabb változást az árapályerők megnövekedése jelentené. A Jupiter tömege több mint 25 000-szerese a Holdénak, ezért – azonos távolságból – a Földre gyakorolt árapályerő is ennyiszeres volna. Ismét az Iót érdemes felhozni példának, amelyen az állandó árapálygyúrás miatt vulkáni tevékenység van. A másik elrettentő példa a Shoemaker–Levy üstökös sorsa, amelyet 1994-ben legalább húsz darabra tépett szét a Jupiter árapályereje. Tehát még alulbecslésekkel is hatalmas cunamikkal, vulkánkitörésekkel és földrengésekkel lehetne számolni mindenütt és mindig, amelyek rövid idő alatt elpusztítanák a bonyolult és finoman szabályozott földi rendszereket, illetve magát az életet. A Jupiter tehát inkább ne kerüljön száz holdtávolságnál közelebb a Földhöz (ezt olvasóink nagy része is hangsúlyozta).

Az Io maga a pokol: agyongyötört felszínét folyamatos vulkánkitörések formálják Forrás: NASA

A Jupiter ugyan több energiát sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap, de ez egy földközeli Jupiter esetében már nem volna igaz, mert itt sokkal erősebb a napsugárzás. A Jupiter saját sugárzása nem csak a napsugárzáshoz képest lenne elhanyagolható, hanem még a Nap Jupiterről visszavert fényéhez képest is igen gyenge lenne.

Nem zuhannánk bele

Mind a Hold, mint a négy nagy Jupiter-hold (Io, Europa, Ganymedes, Callisto) szinkron forgású, azaz mindig ugyanazt az oldalukat mutatják bolygójuk felé (kötött keringés). Idővel ez lenne a Föld sorsa is, ha a Jupiter holdjává válna. Mi több, ma is abba az irányba változtatják az árapályerők a rendszert, hogy a Föld is kötött forgású legyen, azaz mindig ugyanazt az oldalát fordítsa a Hold felé. Azonban míg a Hold esetében erre évmilliárdokat kell várni, a Holdat Jupiterre cserélve sokkal gyorsabb volna ez a folyamat. A hegymagas dagályhullámok évmilliók alatt annyira lelassítanák a Föld forgását, hogy egy nap és egy jupiterhónap azonos időtartammá válna.

A holdaknak is van árapályerejük, bár sokkal kisebb deformációt okoznak, mint amekkorát elszenvednek. Ha egy hold lassabban kering a bolygója körül, mint a bolygó forgásideje, akkor az árapályerők játéka a keringési távolság növekedéséhez vezet. Általában ez a helyzet. Nevezetes kivétel a Mars Phobosz nevű holdja, amely kb. háromszor is megkerüli bolygóját egy marsi nap alatt. A Phobosz pályája az árapályerők miatt addig szűkül, amíg be nem csapódik a Marsba, ami évmilliók kérdése. Bár sokan felvetették, a Föld-Jupiter rendszerben nem kellene ilyesmitől tartani, mert a Jupiter gyorsan, tíz órán belül megfordul a tengelye körül. Emiatt a Föld Jupiter körüli pályája tágulna, azaz a két égitest távolsága nőne. Ezt megakadályozhatná, ha más holdakat is feltételeznénk a földközelbe került Jupiter körül, de ez igencsak megnövelné a lehetőségek számát.

Nemzetközi Jupiter Egyezmény

A Jupiter – mostani helyzetében – védi a belső-Naprendszert a kis égitestektől. Egy közeli Jupiter viszont – gravitációs fókuszáló hatása miatt inkább veszélyforrást jelentene. A Jupiter gyűrűje is közel húzódna, onnan is kapnánk lövedékeket.

A Jupiter erős mágneses tere is okozhatna zavarokat. Időnként még a Föld felszínén is a jupiteri mágnesesség érvényesülne. Ez nemcsak az iránytűket bolondítaná meg (a Jupiter mágneses pólusai fordítva állnak a Föld pólusaihoz képest), hanem a Föld sugárzási övezetei is instabilak lennének. Még az Egyenlítőn is gyakran lehetne „sarki fényt” látni.

Ha mégis túlélnénk mindezt, akkor jönnének az űrjogászok, és megfogalmaznák a „Nemzetközi Jupiter Egyezményt”.

* * *

Minden olvasónknak köszönjük a leveleket és hozzászólásokat, kilenc levélírónknak egy asztrofotós DVD-t ajándékozunk, amely Magyarország természeti szépségeinek és épített értékeinek éjszakai arcát mutatja be, az égbolttal, csillagokkal, égitestekkel együtt (a kilenc olvasót külön levélben értesítjük).