A víz alatti jelenséget a Csendes-óceánban, Szamoától északkeletre fedezték fel. A hatalmas hullámok mélytengeri áramlatokból alakulnak ki, amikor az óceánfenék domborzata felemelkedésre kényszeríti a délről észak felé áramló hideg, sós vizet. A felemelkedő víz benyomul a fölötte lévő, melegebb vízrétegekbe, közel 300 méter magasan. Az óriáshullámokat a hullámok összeomlásakor kialakuló turbulenciák megfigyelése alapján fedezték fel.
A víz alatti óriáshullámok a kutatók szerint fontos szerepet játszanak az óceánok vizének átkeverésében, így abban is, hogy a vízben lévő tápanyagok egyenletesen oszoljanak el. A Washingtoni Egyetem "hullámvadász" kutatóhajója két éve vizsgálja a mélytengeri áramlásokat, amelyek alapvető szerepet játszhatnak a klímaváltozás szabályozásában. A jelenlegi klímamodellek ugyanis azt feltételezik, hogy a mélytengeri vizek egyelőre hatékonyan mérséklik a felmelegedést, mert a vártnál több szén-dioxidot tudnak megkötni. A nagy kérdés az, hogy mi történik, ha ez a folyamat egyszer véget ér (számos szakértő szerint ott kezdődnek majd az igazán nagy problémák).