Jézus Krisztus életének legfőbb tényeit homály borítja, hiszen az evangéliumok szövegén kívül lényegében nincs más forrás személyét illetően. Az evangéliumok pedig pozitív irányban elfogultak vele szemben, ráadásul az Újszövetség szövegeinek fő célja nem a történetileg hiteles tények bemutatása, hanem Jézus mint megváltó jelentőségének hangsúlyozása. Az iránta való érdeklődés óriási: teológiai, vallástörténeti és történelmi szempontból évszázadok óta hatalmas érdeklődés övezi a Jézusról szóló munkákat.
A legfrissebb könyv a történeti Jézusról idén júliusban jelent meg, szerzője az Egyesült Államokban élő Reza Aslan vallástörténész. Zelóta: A Názáreti Jézus élete és kora (Zealot: The Life and Times of Jesus of Nazareth) című munkájában Aslan összegzi Jézussal kapcsolatos kutatásainak legújabb eredményeit. Munkája megjelenése után a szerző több helyen ismertette könyve főbb állításait, legutóbb a Washington Post mítoszokat kritizáló rovatában cáfolt öt olyan állítást, amelyek nézete szerint félreértésen alapulnak. A következőkben ezeket ismertetjük.
Az első keresztények nem foglalkoztak azzal, hogy Jézus hol született és milyen volt a gyermekkora: az erről szóló történetek feltűnően hiányoznak a kereszténység legkorábbi írott dokumentumaiból, vagyis Pál leveleiből és Márk evangéliumából. Később azonban a kialakuló keresztény közösség számára fontossá vált Krisztus születése, hiszen részben ezeken a történeteken keresztül lehetett bizonyítani, hogy ő az ószövetségi próféciák beteljesítője.
Mikeás próféta jövendölése szerint a Megváltó Dávid király leszármazottja lesz, aki Dávid király városában születik. Ebből adódóan fontossá vált, hogy Jézus születését Betlehemhez kössék, noha Jézus neve amúgy Názárethez kötődött. A betlehemi kapcsolat bizonyítására alakult ki Lukács evangéliumában az a történet, hogy a Kr. u. 6-ban elrendelt népszámlálás miatt József és Mária Betlehembe, József szülőhelyére utazott, ahol aztán megszületett a kisded. Aslan szerint a történetet kérdésessé teszi az is, hogy a népszámlálás a valóságban csak Júdeát, Szamáriát és Idumeát vizsgálta, a Jézus családjának otthont adó Galileát nem. A népszámlálás fő célja ráadásul az adózással függött össze, ami a római jogban az adott személy lakhelyén birtokolt javaihoz kapcsolódott, nem szülőhelyéhez. (Jézus születésével kapcsolatban több más időpont is felmerült, csillagászok szerint Kr.e. 7. is.)
A katolikus tanítás szerint Mária örökké szűz maradt, Aslan szerint mégis biztosak lehetünk abban, hogy a történeti Jézusnak nagy családja volt, legalább négy fiútestvérrel, akiket az evangélium meg is nevez: Jakab, József, Simon és Júdás. Rajtuk kívül valószínűleg nővérei is voltak. Az evangéliumok és Pál levelei egyértelműen azt sugallják, hogy Jézusnak voltak testvérei, miként az I. századi zsidó történetíró, Josephus is utal Jézus testvérére, Jakabra, aki Jézus halála után a korai keresztény közösség egyik legfontosabb vezetője lett. Elhangzott olyan érv is, hogy az Újszövetség által Jézus testvéreire használt "adelphos" szó "unokatestvér" jelentésű lenne, ám ilyen jelentésben sehol nem szerepel a szó az Újszövetségben, miként arra sincs semmilyen adat, hogy Jézus testvérei esetleg József előző házasságából származtak volna.
Ez a félreértés Aslan szerint onnan származik, hogy sokan számolnak azzal: Jézus követői három kategóriába oszthatók. Az első csoportot azok alkotják, akik a gyógyulás reményében vagy éppen csak beszédeit hallgatni jöttek hozzá, ha egy városba érkezett - rájuk az Újszövetség a "tömeg" szóval utal. A második csoportba azok a Jézust városról városra követő személyek tartoztak, akiket Lukács evangéliuma "tanítványoknak" nevez, számukat pedig 70-72 főre teszi. A harmadik csoportot a tizenkét apostol alkotja: ők voltak azok, akik nem csupán tanítványok voltak, hanem önállóan, Jézustól elszakadva is hirdethették az igét. Úgy is mondhatnánk, ők voltak Jézus legfőbb misszionáriusai.
Az evangéliumok Pilátust becsületes, ám gyenge akaratú helytartóként írják le, akit a zsidó hatóságok szorítottak rá arra, hogy az általa is ártatlannak tartott Jézust a halálba küldje. A valóságos Pilátus viszont arról volt hírhedt, hogy képes volt csapatait Jeruzsálem utcáira küldeni rendet csinálni, ha vitatták a döntéseit. Jeruzsálemben töltött 10 éve alatt per nélkül is ezreket feszíttetett keresztre, így maguk a zsidók panaszolták be a császárnál. Zsidók általában nem kaphattak római típusú pert, különösen Jézus nem, akit lázadással vádoltak. Aslan szerint furcsán hangzik tehát, hogy Pilátus éppen Jézussal foglalkozott volna, vagy külön kihallgatáson fogadta volna. Az ellene felhozott vád talán nem volt olyan nagy, hogy a helytartó személyes érdeklődését fölkeltse.
Az evangéliumok szerint Jézus testét a megfeszítés után levették a keresztről, és egy sírboltban temették el. Aslan szerint ha ez így történt volna, akkor ez egészen különleges eljárás lett volna a rómaiak részéről, hiszen a keresztre feszítés nem csupán a kivégzés egy formája volt Rómában. Fő célja leginkább az elrettentés volt: ezért fordult elő, hogy sok bűnözőt a kivégzés után feszítettek föl a keresztre. Mindig nyilvánosan történt, az elítélteket pedig haláluk után sokáig a kereszten hagyták. A megfélemlítés és megszégyenítés céljából véghezvitt megfeszítés következménye az volt, hogy a testet gyakran kutyák és madarak falták föl. A csontokat ezután egyszerűen eldobták, így már érthető a kivégzések helyéül szolgáló Golgoták hegye nevének eredeti jelentése: Koponyák hegye. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy Jézust minden más elítélttől eltérően levették a keresztről, és egy különleges, kőbe vájt sírboltba helyezték el a testét.
A könyv sokak számára szokatlan állításai várhatóan tovább fűtik a történeti Jézus körüli vitákat. Aslan iráni származású, Los Angelesben él, vallástörténeti tanulmányait a Harvard Egyetemen végezte. A muszlim hitű szerzőt ezen a videón arról faggatja a Fox News riportere, hogy az iszlám hit követőjeként miért Jézus életét kutatja.