Búcsúzóul még egy jókora napkitörést produkált az AR1875 jelű napfolt kedden, mielőtt átfordult volna a Napnak a Földdel ellentétes oldalára. Az erőssége szerint X2-es kategóriájú kitörés röntgen- és ibolyántúli sugárzása ionizálta a Föld felső légkörét, és megzavarta a rádiós kommunikációt Észak- és Dél-Amerikában, valamint a Csendes-óceánon. A SOHO napszonda adatai szerint nagy mennyiségű anyag szakadt ki a Napból, de nem valószínű, hogy elérné a Földet – közölte az amerikai Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA).
Mennyi sugárzást kapnak a napkitörések miatt a repülővel utazók? Erre volt kíváncsi egy általános- és középiskolásokból álló tudományos diákklub a kaliforniai Bishop városában. A diákok meteorológiai léggömbre szerelve bocsátottak fel két sugárzásmérőt a sztratoszférába.
A műszereket október 27-én engedték fel, két nappal azután, hogy egymás után két erős napkitörés is történt. A műszer 3,7 mikrosievert/óra dózist mért huszonhét kilométeres magasságban, ami húszszor több, mint amennyit előtte a felszínen regisztráltak.
A kísérletnek az volt a célja, hogy bebizonyítsa, olcsó eszközökkel is lehet mérni a napkitörések miatti sugárzási pluszt. A mérésekkel alátámasztották a NASA-nak azt a közleményét, amely szerint napfolttevékenység idején több sugárzás éri a repülőgépeket, főleg a sarkvidék feletti járatokat, mert ott gyengébb a Föld mágneses pajzsa. Egy Chicago-Peking repülőjárat utasa például két mellkasröntgennek megfelelő sugárzási dózist kap a 14-16 órás út alatt.
A napkitöréseket a sugárzás erőssége szerint osztályozzák, és mindegyik kategóriának kilenc alkategóriája van. A legerősebb kitöréseket X jelöli, ezek során már az egész Földön akadozhat a rádiótávközlés, és hosszan tartó geomágneses viharokat okozhatnak. Az NOAA adatai szerint viszont jelenleg csak 25 százalék az esélye, hogy a most aktív napfoltok ilyen kitöréssel járnak, 60 százalék a valószínűsége, hogy gyengébb, M kategóriájú kitörés következik be a napokban.