A koponyamaradványokat Jack Tseng amerikai régész, a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum munkatársa és kollégái 2010-ben találták, kutatásaik eredményét azonban csak most közölték a Proceedings of the Royal Society B című szaklapban. A mai hópárducokhoz hasonló, Panthera blythea névre keresztelt állat maradványai a vizsgálatok szerint 4,1-5,95 millió évesek lehetnek. "A lelet hatalmas hézagot töm be a nagymacskák evolúciós történetében" - írta Tseng.
A nagymacskák fejlődéstörténetéről viszonylag kevés tudható. Az eddigi legrégebbi leletek 3,6 millió éves fogtöredékek voltak, amelyekre Mary Leakey brit kutató bukkant tanzániai ásatások során az 1970-es években. Genetikai elemzések sokáig arra engedtek következtetni, hogy a macskafélék (Felidae) családjához tartozó párducformák (Pantherinae) alcsaládja mintegy 6,37 millió évvel ezelőtt vált el evolúciós szempontból legközelebbi rokonaitól, a kismacsakaformáktól (Felinae).
"Eredményeink arra utalnak, hogy a nagymacskák, vagyis párducformák evolúciós ugrása az eddig feltételezettnél korábbi időpontra tehető" - fejtette ki Tseng. A felfedezés új ismerettel szolgál ahhoz is, hogy mikor alakult ki a tulajdonképpeni nagymacskák neme (Panthera). Ide tartozik például az oroszlán, tigris, jaguár, leopárd. Eddig a tudósok úgy vélték, hogy különválásuk legfeljebb 3,72 millió évvel ezelőtt történhetett. Tseng és munkatársai viszont megcáfolták az elméletet.
Az pedig, hogy a leletet Tibetben találták meg, azt sugallja, hogy a párducfélék Közép-Ázsiából terjedtek el. Hogy további információkat gyűjtsenek a macskák evolúciótörténetéről, a tudósok a következő évben további expedíciókat indítanak a területre.