Új képek az évszázad meteorjáról

A világ két legismertebb tudományos lapja egyszerre közli a februári orosz meteorral kapcsolatos új információkat.

A 2013. február 15-én az oroszországi Cseljabinszk felett felrobbant meteor a legnagyobb ilyen ismert jelenség volt az 1908-as Tunguzka-esemény óta, így sokak szerint az évszázad meteor-robbanása lehetett.

3D szimuláció a légkörbe belépő test felrobbanásáról Forrás: Nature, Science

A robbanás most egy viszonylag sűrűn lakott terület felett történt, így számos ipari és gépkocsikra szerelt fedélzeti kamera is megörökítette. Ezek alapján a kutatók nagyon pontosan tudták rekonstruálni az eseményt, amelyről a világ két legismertebb tudományos lapja, a Nature és a Science most egyszerre közöl részletes szakmai beszámolókat és új képeket.

A meteor útvonalának felszíni vetülete, X-szel jelölve a becsapódás helye Forrás: Nature, Science

A beszámolókban közölt adatok megerősítik a korábbi becsléseket. A meteor 18,6 kilométer/másodperces (közel 70 ezer km/h) sebességgel lépett be a légkörbe. 92 kilométer magasban vált láthatóvá, ekkor alakult ki előtte a lökéshullám, majd 32 kilométer magasságban a fejlődő hő hatására darabjaira robbant. A robbanás pillanatában körülbelül 30-szor volt fényesebb a Napnál.

A robbanás utáni füstfelhő különböző magasságokban Forrás: Nature, Science

Ez a robbanás okozta a legsúlyosabb pusztítást, az épületkárokat a több tíz kilométerre lévő Cseljabinszkban is. Legalább ezer, egyes híradások szerint ezerötszáz ember megsérült, általában a légnyomáshullám által betört ablakok üvegcserepeitől. Szerencsére halálos áldozatot nem követelt az eset.

A test eredetileg 19,8 méteres, azaz jókora ház nagyságú lehetett, de felrobbanása miatt körülbelül 100 darabra esett szét, és a legnagyobb leérkező darab már csak egy 7 méteres lyukat ütött a Cserbakul-tó jegén. A meteorit hivatalosan a tó partján fekvő, azonos nevű városról kapta a nevét.

A meteor fő tömegének becsapódási helye a Csebarkul-tó jegében Forrás: Nature, Science

A begyűjtött minták geokémiai elemzése alapján a Csebarkul-meteorit a kondritok közé tartozik, vagyis kőmeteorit, alacsony vastartalommal (LL-kondrit).

A meteorit-anyag fő tömegét (570 kg) csak októberben találták meg a Cserbakul-tóban, a képen ebből látható egy nagyobb darab. A teljes leérkező anyag 600-650 kg lehetett Forrás: Nature, Science

A test eredetileg a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövből érkezett, és 9000 tonnát nyomhatott. Ellipszis alakú pályája egészen a Vénusz pályájáig hatolt, így rendszeresen keresztezte a Föld pályáját. Csak idő kérdése volt, mikor találkozik a két égitest.

A meteor egykori pályája szinte megegyezik a 86039 (1999 NC43) jelű földközeli kisbolygó pályájával, ami arra utal, hogy közös eredetűek, azaz ugyanabból a nagyobb testből származnak.