Lopják a Csontváz-tó hulláit

A kutatókat évtizedek óta foglalkoztatta egy himalájai tó rejtélye, amelyben több száz emberi csontvázat fedeztek fel. Eredetükről sok találgatás látott napvilágot: betegségben hunytak el, tömeges öngyilkosság vagy háború okozta a halálukat? A helyi hatóságok az utóbbi években arra lettek figyelmesek, hogy egyre több csont tűnik el a tóból.

India Nepállal határos szegélyén, messze a Himalájában, körülbelül 5000 méter magasan fekszik egy látszólag közönséges kis tavacska, a Roopkund-tó. A sekély, két méter mély tó jege évente egy hónapon át olvad fel annyira, hogy megmutassa hátborzongató titkát. Legalább 200 emberi csontvázmaradvány úszik benne (de a kutatók szerint még 400 felfedezetlen test lehet itt), amelyek mintegy 1200 éve kerültek a tóba.

Az ijesztő leletet 1942-ben fedezte fel egy brit erdőőr. Először azt gondolták, hogy azoknak a japán katonáknak a maradványai, akik azon a vidéken keltek át a második világháború idején. Ez az elképzelés azonban hamar megbukott, amikor kiderült a csontok kora. Mások járványra, földcsuszamlásra vagy rituális, tömeges öngyilkosságra gyanakodtak.

A Roopkund-tó. Képek a csontokról például itt láthatók Forrás: Sanjeev Asher / Flickr

A tóban lévő emberek halálának okára csak nemrég derítettek fényt a DNS-vizsgálatok. Kiderült, hogy egyik korábbi elképzelés sem helytálló, de a magyarázat, ha lehet, még hihetetlenebb. A csontok elemzése kimutatta, hogy az áldozatok két különálló, de együtt utazó csoporthoz tartoztak, és a fejükre, illetve a vállukra mért hatalmas ütések végeztek velük. Ezek az ütések azonban nem emberi eredetűek. A két csoporttal egy hatalmas jégeső végzett, amely elől nem tudtak hova menekülni.

A maradványok tudományos vizsgálata csak 2004-ben kezdődött, és ekkor szerzett tudomást világ a tó létezéséről. A National Geographic csatorna támogatásával európai és indiai kutatók mintákat vettek a tóban lévő maradványokból. A kutatócsoportot a Heidelbergi Egyetem professzora, William Sax vezette (vele itt olvasható egy interjú német nyelven).

A kutatócsoport megállapította, hogy a társaság – amelynek egy része egymással rokon zarándokokból állt, a többiek valószínűleg a felbérelt csomagszállítók voltak – hatalmas jégviharba keveredett, és az akár húsz centiméter átmérőjű jégdarabok sújtották halálra őket. „Az egyetlen ésszerű magyarázat arra, ha ilyen sok ember szenved ennyire hasonló sérüléseket, hogy valami az égből potyogott alá” – magyarázta az egyik kutató. A National Geographic filmet is készített az expedícióról (Skeleton Lake, azaz Csontváz-tó címmel), amely például itt látható.

A kutatók a csontvázakon kívül számos testet is találtak a jég alatt, amelyeknek tökéletes épségben megőrződött a bőre, a haja, a körme, sőt még a ruházatuk is. A tó dermesztően jeges vize valószínűleg megőrzi őket a következő ezer évben is, hacsak nem tüntetik el a maradványokat a „szuvenírgyűjtők”. A helyi hatóságok ugyanis arra lettek figyelmesek, hogy egyre több csont tűnik el a tóból azóta, hogy szélesebb ismertségre tett szert. Noha nagyon nehéz megközelíteni – ami a védelmét is megnehezíti –, túrákat is vezetnek a tóhoz, és minden évben akad jó pár látogató, aki nem megy haza üres kézzel.