Így találta el a Földet az orosz meteor

Látványos animáció készült az időközben még nagyobbnak gondolt orosz meteor röppályájáról. Egy ilyen test százévente találhatja el a Földet, és sok százezer létezhet belőle. A körülbelül 1 millió potenciálisan veszélyes testből most nem egészen 10 ezret ismerünk.

A hétvégén feldolgozott adatok alapján az orosz meteor - amely valószínűleg Cseljabinszk-meteor néven kerül be a krónikákba - a fő kisbolygóövből érkezhetett. Ez a Mars és a Jupiter közötti törmelékzóna, ahol több százezer kisebb-nagyobb kisbolygó (aszteroida) kering a Nap körül. A csillagászok rekonstruálták a meteor pályáját a légkörbe való belépéstől a Cseljabinszk feletti felrobbanásig. A két esemény között fél perc (egészen pontosan 32,5 másodperc) telt el.

Az animáció végén a Föld körül keringő műholdak gyűrűje látható (világoskék színnel), ezeknél közelebb volt a felszínhez pénteken este a 2012 DA14 jelű kisbolygó, de mint azt már többször olvashatták rovatunkban is, ez nem volt fizikai kapcsolatban az orosz meteorral.

Még nagyobb és nehezebb volt

Az orosz meteor felrobbanásakor felszabadult energiát pénteken még 300 kilotonna TNT-egyenértéknek becsülték (azaz 300 ezer tonna TNT felrobbanásakor keletkezne ennyi energia, ugyanehhez a hiroshimai atombombából 20 darab kellene). A hétvégén a NASA ezt 500 kilotonnára módosította, és nagyobbnak adta meg a test méretét (15 helyett 17 méter) és tömegét (7000 helyett 10 000 tonna) is. Igaz lehet tehát, ami már pénteken elhangzott szakértőktől: az utóbbi száz év legnagyobb meteorrobbanása lehetett az orosz esemény.

Ez már egy elég "szép darab" ahhoz a pár métereshez képest, amire először gondoltak. Paul Chodas, a NASA földközeli kisbolygókat kutató programjának (Near-Earth Object Program Office, JPL) munkatársa szerint ilyen esemény átlagosan 100 évente történik (pár méteres testek jóval gyakrabban, akár hetente-kéthetente érhetik el a Föld légkörét).

Még mindig tart a Föld kialakulása

Bár a 2012 DA14 kisbolygó szoros földközelségének és a meteor érkezésének időbeli közelsége valóban véletlen egybeesés, látványosan jelezték, hogy a Föld valójában egy "kozmikus céltábla" - írja a Sky and Telescope című lap. Minden egyes nap hatalmas mennyiségben érkeznek a légkörbe kisebb-nagyobb kőzetszemcsék, kavicsok, kődarabok, sziklák, amelyek nagy része elég a surlódás miatt (becslések szerint több tonnányi anyaggal hízik naponta a Föld).

Ez még a Naprendszer kialakulásának, a bolygók összeállásának máig tartó "lecsengése". Az ilyen kis testek pályájának előrejelzése lehetetlen, a csillagászok egyelőre azon dolgoznak, hogy legalább a nagy testeket felderítsék.

A globális pusztítók már majdnem mind megvannak

Az USA kongresszusa 1998-ban utasította a NASA-t: találja meg az olyan 1 kilométernél nagyobb testeket, amelyek veszélyesen közel kerülhetnek a Földhöz. Egy ilyen, hegynyi objektum becsapódása globális fajkihalást okozna, és valószínűleg az emberi civilizáció végét jelentené (a 65 millió éve történt, a dinoszauruszok eltűnésével fémjelzett fajkihalást egy igazi "nagyágyú", egy 6-10 kilométeres kisbolygó okozta; az óceánok átlagos mélysége nem egészen 4 kilométer).

A NASA most azt mondja, hogy körülbelül 980 ilyen test létezik, és ennek 95%-át már felfedezték. Ez azt is jelenti, hogy ismerik a pályájukat, és a további jó hír az, hogy a jelenlegi pályaadatok alapján egyik sem csapódik be belátható időn belül a Földbe.

Egy ország eltörléséhez kisebb is elég

A kisebb testek esetében azonban már nem ilyen jó a helyzet. A NASA becslései szerint a legalább 100 méteres (tehát 100-1000 méteres), potenciálisan veszélyes testekből körülbelül 20 ezer darab lehet, és egyelőre kevesebb mint 30%-ukat fedezték fel. Ilyen testek magyarországnyi területeket is elpusztíthatnának.

Ha a még kisebb, tehát 100 méter alatti testeket nézzük, ezekből több mint egymillió lehet, és kevesebb mint 1%-ukat ismerik. Egy 40 méteres test okozta a Tunguz-eseményt 1908-ban Szibériában, több mint 2000 négyzetkilométeren tarolva le a hatalmas fenyőkből álló tajgát. 45-50 méteres volt a pénteken a Föld mellett elhaladt kisbolygó (itt látható egy jó felvétel róla). Ha az is becsapódott volna egy nagyváros fölött, sok ezer ember halt volna meg.

Körülbelül 50 méteres test ütötte az arizona Meteor-krátert, átmérője 1200 méter

A csillagászok most abban bíznak: a két esemény felhívta a figyelmet arra, hogy ezekre a kutatásokra több pénzt kell szánni. Meg kell találni legalább a nagyobb testeket, mert ha ez megtörténik, akkor már előre lehet jelezni a pályájukat, és fel lehet készülni egy esetleges katasztrófára - nem úgy, mint egy földrengés vagy vulkánkitörés esetén. Munka lenne bőven: a körülbelül 1 millió potenciálisan veszélyes testből most nem egészen 10 ezret ismerünk.