Az önkielégítés darabokra tépi a lelket

Száz évvel ezelőtt rengeteg tévhit övezte a maszturbációt, az orvosi könyvek számos betegséget hoztak kapcsolatba ezzel az "erkölcstelen szokással".

Memóriavesztés, helyi bénulás, kisagyi vérrög, nimfománia - ilyen következményekkel riogatták a briteket és az amerikaiakat az 1900-as évek elején, ha önkielégítést végeztek. Az angolszász könyvekben csak "magányos bűnnek" és "erkölcstelen szokásnak" nevezett maszturbációt a legrosszabb szexuális szokások között tartották számon, és rosszabbnak vélték, mint a gyerekmolesztálást, olvasható a Week magazinban.

A maszturbációellenes írások szerzői mind arról számoltak be, hogy az önkielégítés darabokra tépi a lelket, és az önző élvezetek megbecstelenítik az Isten adta szaporítószerveket - írja Therese Oneill, aki a lapban rendszeresen szemléz száz évvel ezelőtti tanácsadó könyveket. Joseph William Howe 1884-ben megjelent, a témával foglalkozó könyvében (Excessive Venery, Masturbation and Continence) részletesen beszámolt arról, milyen fizikai elváltozásokat okoz a női nemi szervben a maszturbáció. Mary Ries Melendy 1903-ban kiadott, nőknek szóló művében (Perfect Womanhood for Maidens-Wives-Mothers) pedig arról ír, hogy az önkielégítés vért von el az agytól, sőt már az is káros, ha valaki csak rá gondol. Melendy szerint végső esetben a maszturbáció akár öngyilkossághoz is vezethet. A legfélelmetesebb betegség azonban, amivel a nőket ijesztgették, a nimfománia volt. Erről úgy tartották, hogy a szőkéknél gyakoribb, mint a barnáknál, és a kezelése pedig a házasság, vagy a csikló eltávolítása volt.

A maszturbáció betegség, amit kezelni kell - véltek a 20. század elején Forrás: Wikimedia Commons

A gyerekek esetében az orvosok minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy megszüntessék az önkielégítést. A legenyhébb megoldások közé tartozott a verés (de nem a fenekelés, mert azt élvezheti is a gyerek), de ha ez nem volt elég, akkor jött a karok és lábak kikötözése. A könyvek olyan esetekről is beszámolnak, ahol az orvosok végül csonkításhoz folyamodtak.

Oneill beszámolója szerint azok az orvosok, akik eldöntötték, hogy a gyerek problémáiért az önkielégítés a felelős, nem voltak hajlandóak más lehetőségeket figyelembe venni. Pontokba szedték a figyelmeztető jeleket (pl. zárkózottság, hirtelen érdeklődés a másik nem iránt, hüvelyfolyás), melyek közül több szerepel a mai amerikai Egészségügyi Minisztérium szexuális zaklatásra utaló tüneteinek listáján. Erről azonban nem esik szó a korabeli beszámolókban, írja Oneill.

Napjainkban a lányok, fiatal nők csonkítása Afrika egyes részein még bevett szokásnak számít. A WHO becslése szerint évente 3 millió afrikai lányt veszélyeztet a külső nemi szervek csonkítása, és világszerte körülbelül 140 millió nő, köztük 101 millió 10 év alatti lány már átesett az eljáráson. A csonkításnak kulturális, vallási és társadalmi okai is vannak, úgy vélik, hogy ez szükséges ahhoz, hogy a lányból jó feleség legyen. Sok társadalomban a cél a nők libidójának csökkentése, és hogy "segítsenek neki ellenállni a tiltott szexuális cselekedeteknek" - írja a WHO. Az eljárásnak azonban semmilyen kedvező hatása nincs a nő egészségi állapotára, ugyanakkor számos azonnali (fájdalom, sokk, fertőzés) és hosszú távú (visszatérő húgyúti fertőzések, terméketlenség, komplikációk a szülés során) problémához vezethet.