Brutális sziklaomlás Olaszországban

Több ezer köbméternyi kőzet omlott le egy 500 méteres sziklafalról. A legnagyobb kőtömb csodával határos módon állt meg egy épülettől egy méterre.

A dél-tiroli Termeno falu (Bolzanótól délre, lásd a térképen) a Dolomitokban fekszik. A hegység fő építőanyaga a könnyen repedő-aprózódó kőzet, a dolomit (kalcium-magnézium-karbonát). Itt következett be az utóbbi évek egyik leglátványosabb ismert hegyomlása.

Dolomitfalra felmászni – például a Törökugratónál Budaörs határában – veszélyes vállalkozás: a repedésekkel sűrűn átszőtt kőzet kisebb-nagyobb darabjai bármikor kimozdulhatnak a helyükről, és lezuhanhatnak.

A tremenói sziklafal, ahonnan a pusztító kőgörgeteg leszakadt Forrás: Tareom

Nem túl gyakori azonban olyan méretű sziklatömbök leomlása, amilyenek január 21-én indultak meg egy közel függőleges, körülbelül 500 méteres dolomitfalon Termeno mellett. Egy kőkolosszus összeomlása miatt becslések szerint 3-4 ezer köbméternyi kőzet zúdult le, és egyes darabok sok száz méterre gurultak.

A látványos természeti jelenség után néhány nappal drónra szerelt kamerával filmezték le az omlás helyét és környezetét. Jól látható, hogy egy körülbelül 160 köbméteres görgeteg átsöpört egy épület udvarán, romba döntve melléképületeket. A borászatként működő, körülbelül 300 éves tanyán senki nem sérült meg, de ez nem így lett volna, ha a legnagyobb, kb. 400 köbméteres görgeteg nem áll meg a főépülettől egy méterre.

Ilyen omlások már rég nem történtek a környéken, ezt a szőlővel betelepített hegyoldal is jelzi. Mivel érezhető földrengés nem volt, valószínű, hogy a fagyváltozékonyság okozta aprózódás játszotta a főszerepet a folyamat kiváltásában. Bolzano környékén januárban átlagosan 6 fokig melegszik az idő napközben, éjszaka pedig fagypont alá, legalább -5 fokra hűl a levegő. A megolvadó, majd újra visszafagyó víz állandóan tágítja a sziklák repedéseit. Tágító-repesztő hatása van a növények gyökereinek is.

A szikladarab szerencsésen elkerülte egy távvezeték tartóoszlopát és a képen látható ház lakott részét Forrás: Tareom

Horváth Erzsébet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem geográfusa az Origónak elmondta, hogy a sziklafal az Adige-folyó völgyének meredek oldala. A dolomitban jellegzetes repedésrendszer van, és egyes függőleges repedések tágulnak a fagyaprózódás, a gyökerek feszítő hatása, illetve részben oldódás miatt. Korábban is jellemzőek voltak itt az omlások, hiszen a fal meredek felső része hirtelen átvált egy sokkal kisebb lejtésű, lazább szerkezetű anyagból felépülő törmeléklejtőbe. Az omlások nagy része a jégkorszakok után, a gleccser visszahúzódása után következett be, de napjainkban is tart (lásd a kőtömböket a szőlőkben). A még mindig nagyon meredek törmeléklejtőn a kőtömbök fel tudtak gyorsulni, ezért nagyobb távolságra is eljuthattak.

A 15-20 méter magas kőkolosszus-maradékról geológusok szerint további omlások várhatók, így a tanya lakóinak el kellett hagyniuk otthonukat. Ezen a Facebook-oldalon lehet megtudni, hogyan segíthet valaki a családnak.

Budapesten például a Gellért-hegy áll dolomitból, nem véletlen, hogy az omlások ellen régóta támfalakkal, betonozással és hálókkal védekeznek.