Az év legintenzívebb kitörése történt a Napon hétfőről keddre virradó éjszaka. A magyar idő szerint 1.49-kor bekövetkezett, X4,9-es osztályú kitörésért az AR1967 napfolt a felelős. A jelenséget a NASA Solar Dynamics Observatory napfigyelő szondája nagyenergiájú ultraibolya hullámhosszon rögzítette.
Noha az éjszakai kitörés nemcsak az idei év, hanem a jelenlegi napfoltciklus viszonylatában is kiemelkedőnek számít, nem valószínű, hogy különösebb hatást gyakorol ránk, ugyanis a napfolt nem a Föld felé nézett.
A napkitörést kísérő koronakitörés (CME, coronal mass ejection) során a Nap anyaga becslések szerint 2000 kilométer/másodperces sebességgel lövellt ki a csillagból. Ha egy ilyen sebességgel haladó anyagfelhő érné el a Földet, akkor nagyon komoly geomágneses viharokat okozna, írja a Spaceweather.com.
Egy-egy napkitörés során intenzív elektromágneses sugárzás keletkezik, amely fénysebességgel haladva éri el bolygónkat. Ebben az esetben tehát a megfigyelés idején azonnal jelentkezik a hatás is. A jelenség többek között ionizációt eredményez a felsőlégkörben, változást az ionoszféra szerkezetében, gerjesztettségi állapotában, ami elsősorban a rádiókommunikációra van hatással. Ugyanakkor a koronakitörések során kilövellt részecskék sokkal lassabban, nagyságrendileg egy-két nap alatt érik el bolygónkat – de csak abban az esetben, ha a kitörés a Föld felé irányult. Ezek a mágneses terünket befolyásolják, és szintén sokrétű hatással bírnak, geomágneses viharokat és sarki fényeket okoznak – és gyakran huzamosabb időn keresztül érezhetjük a következményeket, mint egy napkitörésnél. A mostani kitörésnél azonban ezekre nem kell számítani.
A napkitörések osztályozása