A 20. század közepén Kína a leggyorsabban gyarapodó államok közé tartozott, az 1960-as években a népesség átlagosan 2,5%-kal nőtt. Az 1970-es években ez változásnak indult: egyre később házasodtak a fiatalok, hosszabb szünetet tartottak a szülések között, és kevesebb gyereket is vállaltak. A növekedési ráta így egy évtized alatt 1,16-ra csökkent.
Ennek ellenére a vezetők népességrobbanástól tartottak, mert 1982-re az állampolgárok több mint egyharmada 15 év alatti volt, és mindössze 6,3% volt 60 évnél idősebb. Ezek hatására vezették be az egygyermekes törvényt, amit először 1980-ban alkalmaztak. Több mint harminc évvel a rendelkezés bevezetése után a kínai párok 60 százaléka még mindig a hatálya alá tartozik. Időközben engedményt kaptak a kisebbségek, az egy lánygyermekkel rendelkező vidéki párok és a testvérek nélküli házaspárok is.
Úgy tűnik azonban, hogy az emberi populáció 20. század második felében megfigyelhető példátlan növekedése csak egy rövid fázis volt a történelemben – írja Wang Feng, a Kalifornia Egyetem szociológusa a New Scientist legújabb számában. A tapasztalatok alapján ugyanis a populációkban csökken a születések száma, ha csökken a csecsemőhalandóság.
Kínában az ezredfordulóra jelentősen csökkent a születési ráta, de a szakemberek szerint nem a törvény miatt. A rendelkezés életbe lépését követő első évtizedben ugyanis a termékenységi ráta nem változott, erre az 1990-es évek gazdasági robbanását követően került sor.
A törvény miatt ugyanakkor jelentősen megugrott az abortuszok száma: az 1981-es 8,69 millióhoz képest 1983-ban 14,37 millió terhességmegszakítást végeztek Kínában, és rengeteg nő döntött a sterilizáció mellett. Kínában jelenleg körülbelül 150 millió egygyermekes család él, és több mint egymillió család maradt utód nélkül az egyetlen gyermek halála után. Eközben elkezdett idősödni a társadalom, a népességnek már 15 százalékát teszik ki a 60 év felettiek (ez körülbelül 200 millió embert jelent).
A mai Kína azonban már teljesen más képet mutat, mint a harminc évvel ezelőtti. 1980-ban a legszegényebb országok közé tartozott, ma viszont a második legnagyobb gazdasággal bír, és az egy főre jutó éves jövedelem körülbelül 9000 dollár. A kínaiak több mint fele már városokban él, és fejlődött az oktatás. Eközben a 25 és 29 év közötti nők 22%-a nem házas, és a 15 év alattiak a népességnek csupán 14%-át teszik ki. A világ többi részéhez hasonlóan a fiatalok nem szeretnének sok gyereket, és akiknek a törvény engedné a két gyermeket, azoknak is csak a 60%-a gondolja úgy, hogy valóban kettőt szeretne.
Mindezek tehát arra mutatnak, hogy elég valószínűtlen, hogy Kína kétgyermekes társadalommá válik, ha megszüntetik a jelenleg érvényben lévő törvényt. Ahogy a bevezetése sem érte el a kívánt hatást, úgy várhatóan a megszűnése sem hoz magával népességrobbanást – mondja Feng.