Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A kardnyelés közben keletkezett sérülések rendszerint figyelmetlenségből fakadnak, vagy abból, ha a mutatványos egyszerre több vagy különleges kardot próbál ledugni a torkán – olvasható a Smithsonian Magazine honlapján. Brian Witcombe radiológus 2006-ban publikált felmérése szerint a sérülések leggyakrabban a nyelőcsövet érintik, és általában jól gyógyulnak. A torokfájás gyakori mellékhatás, különösen a tanulási fázisban, vagy akkor, ha valaki túl gyakran végzi el a műveletet. Időnként jelentősebb belső vérzések is kialakulhatnak.
Witcombe a vizsgálatban 110 kardnyelőt kérdezett meg, akiket a kardnyelők nemzetközi szövetségén (Sword Swallowers Association International) keresztül ért el. A felmérésből kiderült, hogy a mellkasi panaszokkal sokan nem is fordulnak orvoshoz, vélhetően a költségek miatt. Hat válaszadó szenvedett sérülést a nyelőcsövén vagy a légcsövén, és közülük háromnál műtétre is szükség volt. Bár a szövetség tagjai közül senki sem sérült meg halálosan, a három kardnyelő 23 ezer és 70 ezer dollár (5-15 millió forint) körüli orvosi költségekről számolt be. (Witcombe vizsgálatát 2007-ben IgNobel, vagyis Bolond Nobel-díjjal jutalmazták.)
A kardnyelés négyezer éves múltra visszatekintő műfaj. I. e. 2000 környékén az indiai fakírok és sámánok sérthetetlenségük, hatalmuk és az istenekkel való kapcsolatuk bizonyítékaként fejlesztették ki a kardnyelés, parázson járás és kígyóbűvölés művészetét. Legendák szerint a kardnyelés India Andhra Pradesh régiójából ered, ahol a konda dhora törzs tagjai között évszázadok óta száll apáról fiúra az ősi tevékenység.
A kardnyelés Indiából Kínába, az ókori Görögországba és Rómába is eljutott, majd az egész világon elterjedt. A középkori Európában a kardnyelők az utazó mutatványosokkal együtt léptek fel, és a 17. századra a vásárok szerves részévé váltak. A 19. században a műfaj hanyatlásnak indult Európában, míg Amerikába pont ekkoriban jutott el. A 20. században aztán a televízió és a szórakoztatás egyéb formái miatt a vándorművészek kimentek a divatból, és ma már Amerikában is csak néhány klasszikus, vándorló kardnyelő van. A kardnyelők szövetségének honlapja szerint ma már csak néhány tucat hivatásos kardnyelő él világszerte.
A kardnyelés művészetének elsajátítása hosszú éveket igényel. A szövetség felmérése szerint a betanulás három–hét évig tart, és további öt év, mire profi szintre jut a művész – de olyanok is vannak, akik képtelenek megtanulni. Első lépésként az öklendezésért felelős garatreflexet szoktatják hozzá különböző tárgyakhoz, a legegyszerűbb módon ujjal, de van, aki ecsetet, kanalat, kötőtűt használ erre a célra. Logikusnak tűnhet az érzéstelenítő használata is, amit például endoszkópos vizsgálatoknál alkalmaznak, de a hivatásos művészek szerint ez nagyon veszélyes, mert akkor nem érzik a pengét, ami pedig fontos a kard jó pozicionálásához.
Nyelés közben a kard a nyelőcső felső, majd alsó záróizmán áthaladva egészen a gyomor fenekéig lejut. Egy átlagos ember nyelőcsöve általában 23-25 centiméter hosszú, de a távolság a gyomor fenekéig összesen körülbelül 36-44 centiméter. A legtöbb kardnyelő 40-60 centiméter hosszú kardot nyel, amiből néhány centi, illetve a markolat kilóg a szájból. A kardnyelők szövetségénél a tagság feltétele egy legalább 40 centiméter hosszú és 2 centiméter széles kard lenyelése.
Röntgenfelvételek Dan Meyer, a Sword Swallowers Association International elnökének kardnyeléséről
A rutinos előadók bemutató előtt általában isznak néhány pohár vizet, hogy a súly lehúzza a gyomrot, így mélyebbre tudják nyelni a kardot. A hivatalos Guinness-rekordot az amerikai Natasha Veruschka tartja egy 58 centiméteres karddal, míg a nem hivatalos rekorder George the Giant MacArthur, aki állítólag egy 83 centiméteres kardot nyelt le, viszont a történet szerint George 220 centiméter magas volt.
Az érzéstelenítőhöz hasonlóan a síkosító anyagokat is mellőzik a kardnyelők, bár vannak, akik megnyalják a kardot a művelet előtt, hogy ne legyen annyira száraz. Ha a művész megfelelően nyeli a kardot, akkor a folyamat nem túlságosan fájdalmas, de nem is kellemes érzés, és a legtöbb kardnyelő könnyezik, miközben próbálja leküzdeni a garatreflexet. A kard visszahúzásakor sokan fémes, valamint savas utóízről számolnak be a rátapadt gyomorsav miatt.
A kardnyelők a különböző kardokon kívül gyakran más tárgyakat is nyelnek, például nyílvesszőt, dobverőt, hosszú hőmérőt, kanalat, csavarhúzót, zsebórát, neoncsövet, széklábat, biliárddákót. Egy városi legenda szerint egyszer az is megtörtént, hogy egy kardnyelő esernyőt nyelt, amely véletlenül kinyílt, és megölte a művészt. A kardnyelő szövetség szerint ugyanakkor semmilyen bizonyíték nincsen az esetre, és egyáltalán arra sem, hogy bárki is valaha esernyőt nyelt volna, ugyanis annak az átmérője rendszerint túl nagy. A szervezet az elmúlt 150 évből összesen 29 halálesetről tud, például voltak olyanok, akik belülről megvágták magukat, de az is előfordult, hogy elsült a lenyelt fegyver, vagy szétrobbant a lenyelt neoncső.
