Hogyan támasztanak fel egy dinoszauruszt?

Dinoszaurusz rekonstrukció egy brüsszeli kiállításon

A dinoszauruszokról szóló sorozatunk harmadik részében azt tekintjük át, hogyan gyűjtik be a paleontológusok a terepen a dinoszaurusz maradványokat, és aztán hogyan jelennek meg az állatok a művészi festményeken és szobrokban. Csakúgy, mint a dinoszauruszoknak, a dínók ábrázolásának is megvolt a maga evolúciója.

A fosszíliák felfedezése néha a szerencsén múlik, hiszen a természetes erózió bárhol a felszínre hozhat egy-egy maradványt. Ugyanígy az sem ritka, hogy útépítések vagy épületalapozások közben találnak kövületeket. Az ősmaradványok többsége azonban a paleontológusok tervszerű gyűjtései és expedíciói során kerül elő. A gyűjtéseket az adott terület geológiai felépítése ismeretében szervezik. Mivel a dinoszauruszok szárazföldön élő állatok voltak, olyan rétegekben érdemes a maradványokat keresni, amelyek szárazföldön rakódtak le, vagy amelyekbe szárazföldi maradványok sodródhattak be (folyóvízi, tengerparti üledékek).

A légkalapácstól az ecsetig

A kezdeti időkben csak bevitték a felszínre került csontokat a múzeumi gyűjteményekbe. Napjainkban már sokkal gondosabban járnak el, és részletesen dokumentálják a gyűjtés körülményeit. Fényképeket, vázlatrajzokat készítenek a területről, minden egyes csontdarab helyét megjelölik egy négyzetráccsal ellátott térképen, és megadják a leletek koordinátáit és orientációját is. Ez utólag is segít eldönteni, hogy az egyes csontok esetleg ugyanahhoz az állathoz tartoztak, vagy különböző egyedek csontjai kerültek egymás mellé. Az esetek többségében a bezáró kőzetet el kell távolítani a csontok környékéről, amihez ásókat, csákányokat, vagy kemény kőzetek esetén akár légkalapácsot használnak. A finomabb munkához vésők és ecsetek kellenek, de a végleges preparálást általában a laborban végzik el, ami akár hónapokig is eltarthat. Esetenként a csontok nincsenek túl jó állapotban, ezért szállítás előtt magát a csontot szilárdítani kell, míg a környezetét gipsszel rögzítik, hogy egyben mozgatható legyen a kőzettömb.

Dinoszaurusz rekonstrukció egy brüsszeli kiállításon Forrás: Days of Dinosaurs Team/ Pablo Perotti graphic designer

A hosszadalmas laboratóriumi preparálás után a paleontológusok azonosítják a dinoszauruszok csontjait, és meghatározzák, melyik fajhoz tartoztak. Ma már a tudományos publikációkhoz is elengedhetetlen az újonnan leírt állat rekonstrukciója, amelyhez a kutatók többnyire külső segítséget vesznek igénybe. Később a kiállításokon szobrok, festmények formájában kell életre kelteni a rég kihalt állatokat, de manapság a filmeken, sőt már a kiállítóhelyeken sem ritkák a mozgó, üvöltő dínó-makettek. Ezek elkészítésében a grafikusok, szobrászok és egyéb művészek segítenek a paleontológusoknak. A grafikusoknak a munkájukhoz szükségük van a paleontológusoktól származó minden információra, azonban nagyon sok esetben ezek az információk erősen hiányosak. Az eddig felfedezett több mint ezer dinoszaurusz faj jelentős részét mindössze néhány fog vagy csont alapján különítették el. Felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire reálisak a művészek által megálmodott ősállatok és mennyire gördülékeny a szakemberekkel való együttműködésük?

Dinoszaurusz rekonstrukció egy dániai kiállításon Forrás: Days of Dinosaurs Team/ Pablo Perotti graphic designer

Lomha dögökből színpompás, erőteljes állatok

A legelső csontok előkerülésétől kezdve izgatta mind a szakembereket, mind a laikusokat, hogy vajon hogy nézhettek ki azok az állatok, melyek hátrahagyták a hatalmas csontokat. A művészek a kezdetektől segítettek a rekonstrukciók megalkotásában, és közben akaratlanul is befolyásolták a dínókhoz kötődő elképzeléseket. A dinoszauruszokkal kapcsolatos tudás gyarapodása jól nyomon követhető a művészek alkotásain. A XX. század elején még hatalmas és lusta állatok mára mozgékony, veszélyes és ügyes lényekké váltak. Sir Richard Owen úttörő munkájának köszönhetően a XIX. század közepén elefántszerű, masszív, négy lábon járó állatoknak gondolták őket.

Magyar dinóművész

A dinoszauruszok rekonstrukciójának elismert mestere Julius T. Csotonyi magyar származású dinoszauruszfestő, akinek képeit világszerte felhasználták már könyvekben és múzeumi kiállításokon. Részletek és látványos képek itt

A XX. század fordulóján kezdett dolgozni az American Museum of Natural History számára Charles Knight, aki maga is tanulmányozta az ősmaradványokat, és rendszeresen konzultált a paleontológusokkal. Bár legelső munkáiban a maihoz hasonlóan mozgékonynak és erőteljesnek rajzolta a például a Dryptosaurust, később sajnos a kutatók tanácsára visszalépett, és egyre nehézkesebbnek és primitívebbnek ábrázolta őket. A múzeumok számára készített falfestményei, és a National Geographic címlapjain megjelenő munkái pedig alapvetően befolyásolták mások munkáit is.

Dinoszaurusz rekonstrukció egy panamai kiállításon Forrás: Days of Dinosaurs Team/ Pablo Perotti graphic designer

A paleontológusok hozzáállása 1969 után változott meg, amikor John Ostrom, a Yale Egyetem kutatója a Deinonychust karcsú, de erőszakos ragadozónak mutatta be, sőt kijelentette, hogy az állat melegvérű lehetett, ami lehetővé tette a vadászathoz szükséges gyorsaságot. Az új elképzelés legharcosabb népszerűsítője Ostrom tanítványa, Bob Bakker lett. Bakker amellett, hogy képzett paleontológus, tehetséges grafikus és kiváló ismeretterjesztő is egyben. Így nem véletlen, hogy hatására számos fiatal művész kezdte követni az új utat a 70-es évektől. A dínók színpompás melegvérű állatok lettek, és nagyon aktív életet éltek, falkában vándoroltak és gondoskodtak a kicsinyeikről. A hirtelen jött változás hevében azonban néhányan túlzásokba is estek, és olyan jellegeket örökítettek meg a rekonstrukciókon, melyekre nem volt egyértelmű fosszilis bizonyíték.

Dinoszaurusz rekonstrukció egy tel-avivi kiállításon Forrás: Days of Dinosaurs Team/ Pablo Perotti graphic designer

Más művészek kevésbé hagyatkoztak a fantáziájukra. John Gurche továbbra is Knight hagyományai szerint készítette népszerű festményeit a Smithsonian Institute és a National Geographic számára. Az elmúlt évtizedek egyik legbefolyásosabb dinoszaurusz szobrásza Steven Czerkas, aki a tudósokkal szorosan együttműködve, illetve a ma élő állatokat megfigyelve dolgozik. Ennek eredményeképpen elevennek tűnő, hagyományosan színezett, életnagyságú alkotások születtek a keze nyomán. Később éppen ezek a művészek voltak a legnagyobb befolyással Michael Crichton-ra, amikor elkészítette a világszerte sikeres Jurassic Park című filmet.

Dinoszaurusz rekonstrukció egy torinói kiállításon Forrás: Days of Dinosaurs Team/ Pablo Perotti graphic designer

Néhány művész már annyira otthon érezte magát a dínók világában, hogy tudományos cikkeket is írtak a dinoszauruszokról. Greg Paul korábban nem dokumentált csontváz rekonstrukciókat ábrázolt, sőt még a ragadozó dinoszauruszokat is megpróbálta újraosztályozni. Czerkas a Stegosaurus hátán lévő lemezek elrendeződését tanulmányozta. Egyetlen erősen összenyomott példány alapján azt állította, hogy a lemezek egy sorban helyezkedtek el, noha ez az állítás számos jó megtartású lelet alapján egyértelműen cáfolható.

A konfliktusok ellenére a két csoport egymásra van utalva, és a maguk területén igyekeznek a legjobbat kihozni magukból. A paleontológusoknak van tennivalója bőven, hiszen az utóbbi évtizedekben sokkal gyakrabban fedeznek fel új dinoszauruszokat, mint korábban bármikor. Szinte minden hónapra jut egy-egy új nemzetség, nem is beszélve a számtalan új fajról. Az egyre szaporodó leletek pedig egyértelműen azt mutatják, hogy a dinoszauruszoknak sokkal változatosabb volt a megjelenése és viselkedése, mint korábban gondolták, így aztán lesz munkája bőven a dinoszauruszokat életre keltő művészeknek is.