A jövő Mars-küldetéseinek egyik nagy kihívása a biztonságosan landolás nagy tömegű szállítmányokkal (az 1 tonnás Curiositynél jóval nagyobbakkal) és emberekkel. A földinél százszor ritkább marsi légkörben különösen nehéz a szuperszonikus sebességről (amellyel az űrszonda belép a bolygó légkörébe) úgy lelassítani egy űreszközt, hogy az egy darabban talajt érhessen.
Ha nem akarnak rengeteg üzemanyagot cipelni a fékezőrakétákhoz, akkor az ejtőernyőket és a leszállóegységeket kell fejleszteni. Ez a célja a NASA Low Density Supersonic Decelerator (LDSD) programjának, amelynek során egy minden eddiginél nagyobb, 33 méteres ejtőernyőt (a Curiosityé 16 méteres volt) tesztelnek. Ennél is érdekesebb az a leginkább repülő csészealjra emlékeztető leszállópanel, amely zuhanás közben felfúvódik, és ezzel a felületnövekedéssel járul hozzá a fékezéshez.
A NASA legkorábban június 3-án a Föld légkörében, a ritka sztratoszférában teszteli először élesben a kísérleti technológiát. Az ejtőernyőt és a kamerákat is szállító „csészaaljat” egy léggömb emeli 40 kilométer magasba (ilyen magasságból ugrott ki Felix Baumgartner). Itt lép működésbe az a rakéta, amellyel további 20 kilométert emelkedik a szerkezet, mielőtt zuhanni kezd.
A teszt a http://www.nasa.gov/nasatv és a http://www.ustream.tv/nasajpl2 oldalakon élőben követhető lesz, a pontos időpontot még nem lehet tudni.