Kacsacsőrű növényevő volt a legfurcsább dinoszaurusz

Parasaurolophus csontváz

Sorozatunk ötödik részében négy dinoszaurusszal ismerkedünk meg. A Deinonychus kistermetű, fürge ragadozó, az Amargasaurus egy tüskézett hátú Sauropoda, a Parasaurolophus a legfurcsább kacsacsőrű dinoszaurusz, míg az Ampelosaurus a hatalmas titanosauriák európai képviselője.

Deinonychus

A Deinonychus felfedezése jelentősen megváltoztatta a dinoszauruszokról alkotott képünket. Ezt követően lángolt fel ugyanis a vita a huszadik század hatvanas éveiben arról, hogy vajon a dinoszauruszok hideg- vagy melegvérűek voltak-e. Egészen addig lomha, lassan vánszorgó, óriási méretű gyíkokként ábrázolták őket a művészek, és ennek megfelelően így éltek az emberek képzeletében is.

A Deinonychus leletek viszont ennek pontosan az ellenkezőjéről tanúskodtak: a karcsú, kisméretű test, a strucc-szerű gerinc, és a vízszintes testtartás mind egy fürge és aktív ragadozóra utalnak. A mellső végtagok hosszúak voltak és mindhárom ujj éles karomban végződött. A hosszú, egyenes farok az egyensúlyozásban és a gyors mozgásban segítette az állatot. A 3 méter hosszú, 1 méter magas Deinonychus éles karmaival megragadta és széttépte áldozatait.

Néha csapatokban vadászott, és így saját magánál jóval nagyobb prédaállatokat is el tudta ejteni. A vadászatuk és táplálkozásuk módja kissé hasonlíthatott a komodói varánuszokéhoz: a csoportosan elejtett zsákmányból valószínűleg a legnagyobb egyedek ettek először, míg a kisebbeknek csak a maradék jutott – jó esetben. Maradványait az Egyesült Államok nyugati részén találták meg nagy számban, ahol a kréta időszakban forró és nyirkos éghajlat uralkodott. Pangó vizű medencék, félig sós vizű folyótorkolatok és ciprusmocsarak jellemezték ezt a területet a kora-krétában. Sok példányuk a Tenontosaurus maradványokkal együtt került elő, ami arra utal, hogy a Deinonychus mások mellett ezekre is vadászhatott.

Deinonychus antirrhopus Forrás: Nobu Tamura

Amargasaurus

Az Amargasaurus még a furcsa dinoszauruszok között is eléggé szokatlan megjelenésű. A többi Sauropodához hasonlóan hosszú nyaka és oszlopszerű végtagjai voltak, de méretét tekintve sokkal kisebb volt a jól ismert rokonainál. Kicsi fejétől indulva elágazó tüskék húzódtak a hátán két sorban a nyaktól a farokig. Ezeknek a szerepe még ma is vitatott, de mindenesetre túl vékonyak és gyengék voltak ahhoz, hogy a védekezést szolgálják a nagyméretű ragadozókkal szemben. Egyes elképzelések szerint színpompás hártya feszült közöttük, ami párválasztáskor játszhatott szerepet. Négy lábon járt, de az első lábai rövidebbek voltak a hátsóknál. Az elefántéhoz hasonló lábai öt lábujjban végződtek. Nagyon hosszú farka volt, a teljes testhossz a nagyobb egyedeknél elérte a 9 métert.

A növényevő Amargasaurus leginkább páfrányfenyőkkel, páfrányokkal és tűlevelűekkel táplálkozott. Állkapcsuk elülső részén egy sor szög-szerű fog helyezkedett el, amelyek azonban nem a rágásra szolgáltak, hanem azokkal tépte le az állat a leveleket az ágakról. Néhány fosszilis példány gyomrában lecsiszolt felületű köveket találtak, amikkel a lenyelt növényi táplálékot zúzta össze. Az Amargasaurus csordákban élhetett, és minden bizonnyal hosszú életkort ért meg, hacsak nem esett a ragadozók áldozatául. A békés növényevő csak a csordán belüli rivalizálás során vált néha agresszívvá.

A részleges csontvázát az argentínai La Amarga város közelében találták meg, a mintegy 125 millió éves alsó-kréta kőzetekben.

Amargasaurus Forrás: Nobu Tamura

Parasaurolophus

A Parasaurolophus a legfurcsább kacsacsőrű dinoszauruszok közé tartozott. A leginkább szembeötlő tulajdonsága a fejdísze, amely az orrcsont és az állcsont kinövéséből alakult ki. Az ívelt cső hosszúsága elérhette az 1,25 métert. A fejdísz üreges volt, és külön járat futott benne az orrlyukakhoz. A látványos tarajnak legalább három feladata volt: feltűnő díszként szolgált a párválasztás során, jellegzetes öblös hangokat lehetett vele kiadni, és végül az állat megjelenését is tekintélyesebbé tette.

A Parasaurolophus a Hadrosauriák közé tartozik, így például a Maiasaura és az Edmontosaurus rokona. Sokáig azt hitték, hogy az úszáshoz használta a hatalmas farkát, de a későbbi leletek alapján egyértelműen kiderült, hogy a szárazföldön élt és az ott található nagyobb növényeket fogyasztotta. Korának legfejlettebb növényevői közé tartozott és hatalmas, több ezer példányból álló csordákban kóborolt az észak-amerikai kontinensen. A többi Hadrosaurus-féléhez hasonlóan nem voltak védekező fegyverei, többnyire csak a hatalmas méretében és a csorda többi tagjában bízhatott. Hosszúsága elérhette a 8-10 méter, tömege pedig az 5-6 tonnát.

Maradványaik Észak-Amerikában kerültek elő Alberta állam Red Deer River nevű kopár területen, ahol a 75 millió évvel ezelőtt lerakódott kőzetek tartalmazzák a csontokat.

Parasaurolophus csontváz Forrás: Field Museum Dinosaur

Ampelosaurus

Az Ampelosaurus a Sauropodákon belül a Titanosaurusok csoportjába tartozott és a késő-kréta korszakban élt. Az európai Sauropodák közül ezekből került elő az egyik leggazdagabb leletanyag, emiatt viszonylag jól ismertek. Maradványaikat Dél-Franciaországban találták meg a 70-74 millió éves folyóvízi üledékekben. A többi Sauropodához hasonlóan hosszú nyaka és farka volt, de ugyanakkor elcsontosodott bőrből álló páncélt is viselt a hátán. Ezt a páncélt arra használta, hogy ásványi anyagokat tároljon benne. A fiatalabb és a kifejlett példányok fosszíliái megmutatták, hogyan küzdöttek meg ezek az állatok a rendszeresen visszatérő aszályokkal a félsivatagi éghajlaton, és hogyan vészelték át a szűkös időket és táplálták kicsinyeiket az eltárolt tápanyag segítségével. A felnőtt példányok testhossza elérhette a 15 métert.

Ampelosaurus illusztráció Forrás: ru.wikipedia