Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Napjaink egyik legelterjedtebb kommunikációs csatornája az internet. Egy nemzetközi kutatócsoport olyan kísérletet dolgozott ki, amelyben az internetes gépelést és beszélgetést gondolatátvitellel váltották fel. Mindezt úgy hajtották végre, hogy a felek nyolcezer kilométer távolságban voltak egymástól.
A most felhasznált EEG-alapú (elektroenkefalográfia) technológia nem számít teljesen újnak, már korábban használták ember és számítógép közötti „párbeszédre”. Közvetlenül egy adott mozdulatsor kivitelezése előtt az agyban elektromos jelek keletkeznek. A korábbi kísérletekben ezt az agyi aktivitást elektródákkal rögzítették, majd a jelet számítógép segítségével egy kimeneti eszköz felé továbbították, amely ennek hatására valamilyen akciót hajtott végre. Ezt az eljárást már korábban sikeresen alkalmazták mozgásképtelen betegeknél, akik így képesek voltak robotkarokat vagy egérkurzort mozgatni.
Most azonban nem egy számítógép volt a fogadó fél, hanem egy másik embernek az agya. Összesen négy, 28 és 50 év közötti önkéntes vett részt a kísérletben: egy közülük az üzenetküldő, a másik három pedig az üzenetfogadó szerepét töltötte be.
Az eljárás első látásra forradalminak tűnik, pedig nem alkalmaztak semmilyen új fejlesztésű eszközt. A kísérletben az üzenetküldő személy fejére egy EEG sapkát rögzítenek, amely az agyműködés során keletkező elektromos jeleket érzékeli. Az EEG sapka vezeték nélküli kapcsolatban áll egy laptoppal, amelynek képernyőjén fekete háttér látható, közepén pedig egy fehér kör helyezkedik el.
Első lépésben a küldő fél egy bináris - két jelből álló (például a 0 és az 1 számjegy) - jelrendszerre fordította az üzenetet. Ezt a képernyőn látható fehér kör gondolattal való mozgatásával érte el (lásd a korábbi kísérletekről írt fenti példában). A képernyő jobb felső sarka jelentette az egyes számot, a jobb alsó pedig a nullát). A lefordított üzenetet ezt követően az interneten keresztül elküldték a fogadó félnek.
Az üzenet fogadója a kísérlet során egy olyan gépben ül, amely képes az agy elektromágneses ingerlésére. Ezt a technológiát – amely teljesen fájdalommentes, és nem igényel beavatkozást - transzkraniális mágneses stimulációnak (TMS) nevezik.
A szerkezet mozgatható robotkarokkal rendelkezik, amellyel a gép az agy különböző területeit stimulálhatja. Amikor a kódolt üzenet megérkezik, a robotkar működésbe lép, és az elektromágneses ingerlés hatására a gépben ülő személy fényfelvillanásokat, úgynevezett foszféneket fog látni a látótér különböző területein. A felvillanások pozíciója megfeleltethető a bináris kód számainak, tehát a látótér egy adott pontján megjelenő foszfén lesz az egyes számjegy, a másik pontján megjelenő villanás pedig a nulla.
Bár nem teljesen tisztázott, hogy a fogadó fél hogyan képes követni a gyors felvillanásokat, a módszer meglepően pontos: a hibaarány mindössze 15 százalék volt a kísérletek során. Mivel a technológia még gyerekcipőben jár, működése körülményes, és csak nagyon egyszerű üzeneteket lehet vele közvetíteni (a mostani kísérletben ezek a „ciao” és a „hola" szavak voltak).
Az eljárás továbbfejlesztésével a kutatók olyan embereken szeretnének elsősorban segíteni, akik valamilyen betegség vagy sérülés következtében öntudatuknál vannak, de képtelenek a mozgásra, vagy a beszédre. Az eredményeket a PLOS ONE tudományos folyóiratban publikálták.
