A tanulmányban a kutatók 26 egészséges ember pólóját gyűjtötték össze intenzív, egy órán át tartó szobabiciklis edzés után. A pólókat ezután 28 órára félretették, majd képzett szagvizsgálókkal vizsgáltatták meg a ruhadarabokat. A kutatók egyúttal azt is elemezték, milyen baktériumok telepedtek meg a pólókon és viselőik hónaljában. Eredményeiket az Applied and Environmental Microbiology szakfolyóirat legújabb száma közli.
A frissen kiválasztott verejtéknek alig van szaga, mivel az izzadságmirigyek által kiválasztott hosszú láncú zsírsavak nagy méretük miatt alig illannak el a levegőben. A baktériumok azonban kisebb, szagkeltő molekulákra tördelik szét ezeket a láncokat, éppúgy, ahogy a verejtékben lévő hormonokat és a kénvegyületeket is.
A ruhákon a szagokért felelős baktériumok közül a főbűnösök az úgynevezett micrococcusok (kis, gömb alakú baktériumok), mondta Chris Callewaert, Genti Egyetem (Belgium) mikrobiológusa, a cikk vezető szerzője. „E baktériumok ismertek azon enzimatikus sajátosságaikról, amelyek révén képesek átalakítani a hosszú láncú zsírsavakat, hormonokat és aminosavakat kisebb – illékony – vegyületekké, amelyeknek jellegzetesen kellemetlen a szaguk.”
A kutatások szerint a micrococcusok jobban szaporodnak a poliészterből készült ruhákon, mint a pamutruhákon. A kutatók jelenleg ennek okát vizsgálják, és arra gyanakszanak, hogy a felületbeli különbségek okozhatják a jelenséget.
A kísérletekből az is kiderült, hogy a hónaljszagot a Corynebacteria csoportba tartozó baktériumok okozzák. Ezek viszont anaerob – azaz levegőtől elzárva szaporodó – baktériumok, ezért a textíliákon nem képesek szaporodni.
A kutatás fő haszonélvezői azok az emberek lehetnek, akiknek a szokásosnál erősebb és kellemetlenebb a testszaguk, mondta Callewaert, aki több mint kétszáz, ebben a problémában szenvedő beteggel konzultált, és külön weboldalt üzemeltet a témában.
„A kellemetlen testszag tabu és az előfordulási gyakoriságát nagyon alábecsülik” – mondta Callewaert. „Ezek az emberek nagyon keveset tudnak tenni azért, hogy segítsenek magukon. Közülük egyesek pszichésen túlságosan szoronganak ahhoz, hogy idegenekkel beszéljenek, vagy akár ahhoz is, hogy kimenjenek a házból. Attól félnek, mit szólnak az emberek a szagukhoz.”
A pamutruhák viselése némileg enyhíti a gondot, mondta Callewaert, akinek végső célja az, hogy mikrobaátültetéssel oldja meg a problémát. Az erős testszagban szenvedők hónaljába a szagkeltő baktériumok helyére azok kevésbé kellemetlen rokonait telepítené. A kezdeti kísérletek bíztatóak.
Általánosságban Callewaert azt ajánlja a kellemteln szagot árasztó hónaljú embereknek, hogy kerüljék a túl sok izzadásgátló használatát. Ez elősegítheti a szagkeltő corynebacteriumok elszaporodását a hónaljban. „Állandóan azt hallom az erős testszagban szenvedő emberektől, hogy minél több izzadásgátlót használnak, annál rosszabb lesz a helyzet” – mondta Callewaert. Az egyszerű dezodorok azonban nem rontják a helyzetet.