A kardszárnyú delfin (Orcinus orca) a világtenger abszolút csúcsragadozója. A fogascetek alrendjébe (Odontoceti) tartozó húsevő ragadozók közül a kardszárnyú delfin rendelkezik a legszélesebb zsákmánypalettával. Ugyanúgy elejti a rajhalakat, mint a rozmárt és a medve-, illetve oroszlánfóka- féléket, valamint Földünk legnagyobb testű állatát, az akár 31 méteres hosszúságot elérő kékbálnát. Az óceánok második csúcsragadozója, a hatalmas, 20 méter hosszúra is megnövő ámbráscet szintén nincs biztonságban a kardszárnyú delfinektől.
Elpusztult példányok gyomortartalmának vizsgálatából már korábban ismert volt, hogy a kardszárnyú delfinek melegvérű tengeri emlősökre vadászó, úgynevezett nomád csoportjai cápákat is elejtenek, de egészen 1997-ig soha senki nem volt szemtanúja az orkák cápavadászatának.
Először 1997-ben, a San Francisco közelében fekvő Farallon-sziget vizein sikerült megörökíteni, amint két kardszárnyú delfin megtámad és megöl egy négy méter körüli nagy fehércápát (Carcharodon carcharias). A cikkünkbe ágyazott videón pedig azt az eddig még soha sem ismert esetet láthatjuk, amikor kardszárnyú delfinek tigriscápára támadnak.
A tigriscápa (Galeocerdo cuvieri) a támadási statisztikák szerint a nagy fehér után a második, emberre legveszedelmesebb cápafaj. Sőt, ha a támadásokon belül a halálos kimenetelű esetek arányát vizsgáljuk, ez az arány magasabb a tigriscápánál, mint a nagy fehérnél. A videón jól megfigyelhető, amint a hajó körül kíváncsiskodó tigriscápát nőstény kardszárnyú delfinek fogják közre, és elejtik.
Már korábban megfigyelték, hogy a kardszárnyú delfineknek két csoportja különíthető el. Az egyikbe a kevéssé vándorló, meghatározott területhez kötődő úgynevezett rezidensek, a másikba pedig a rendkívül aktívan vándorló nomádok tartoznak. A rezidens delfinek népes, nemegyszer 30 egyednél nagyobb csoportokat alkotnak, egyedeik sűrűn kommunikálnak egymással, és nem melegvérű tengeri emlősöket, hanem rajhalakat zsákmányolnak. Ezzel szemben a nomádok erőteljesen vándorolva hihetetlenül nagy távolságokat járnak be, kicsi, 6-8 egyedből álló csoportokba verődnek össze, ritkábban kommunikálnak, és szinte mindent legyűrnek, beleértve a legnagyobb tengeri emlősöket, mint például a grönlandi, északi és déli foki simabálnát, a hosszúszárnyú és a szürkebálnákat, illetve más delfinfajokat is.
Az emberrel szemben általában békésen viselkednek, de ismert néhány olyan eset, amikor kardszárnyú delfinek emberre támadtak. Ezek közül az első antarktiszi expedícióján odaveszett Scott kapitány 1911 január 5-én kelt naplóbejegyzésében megörökített agresszió a leghíresebb. Scott részletesen leírta, hogy az expedíció fotósát, Herbert Pontingot majdnem elragadták a kardszárnyú delfinek, amikor a fókák ellen is gyakran alkalmazott taktikájukkal, egyszerre és erőteljes nekiúszással alulról áttörték a jégtáblát.
A NOAA (National Oceanographic and Atmospheric Administration) La Jolla-i Halászati Kutatóintézetében 2010-ben befejezett összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy a sokáig egyetlen fajként ismert kardszárnyú delfinek legalább három önálló fajt alkotnak. Az már korábban is feltűnt a kutatóknak, hogy a kardszárnyú delfinek hátúszó mögötti, úgynevezett nyeregfoltja egyes csoportoknál mind színárnyalatában, mind pedig formájában jól azonosítható eltéréseket mutat, hasonlatosan a markánsan különböző zsákmányolási szokásokhoz. A világtenger különböző pontjain begyűjtött, 139 egyedtől származó szövetmintákon elvégzett mitokondriális DNS-meghatározás azt mutatja, hogy a kardszárnyú delfineknek több faja is létezik.
A kardszárnyú delfin a világóceán nemcsak leghatékonyabb, hanem egyik legintelligensebb ragadozója is egyben. A hímek átlagos testhossza 8 méter (maximális méretük 9,8 méter) tömegük elérheti a 10 tonnát. A hímeket és nőstényeket könnyű megkülönböztetni egymástól; a hímek rendkívül hosszú, egyenesen álló és a csúcsa felé elkeskenyedő hátúszóval rendelkeznek, ezzel szemben a nőstények hátúszói jóval kisebbek és félhold alakúak. A kardszárnyú delfin a legsebesebben úszó cet, akár 50 km/órás sebességet is elér. A hímek átlagosan 30, a nőstények 60 évig élnek. Kozmopolita cetfaj, a világtenger bármely pontján előfordul (többek között még az igencsak elzárt Földközi-tengerben is), de a legtöbb kardszárnyú az Antarktisz térségében él. Teljes állományukat 100 ezer egyedre becsülik. A kardszárnyú delfin jelenleg nem minősül veszélyeztetett fajnak.