Kelly Johnson 1910 február 27-én született a Michigan-állambeli Ishpeming-ben. A repüléssel már korán eljegyezte magát; a Lockheed repülőgépgyártó konszern kötelékébe lépve először berepülőpilótaként, majd mint légáramlás-szakértő és súlymérnök dolgozott. Igazán 1938-tól, - amikor is a Lockheed fő,- illetve vezető kutatómérnökévé lépett elő -, csillogtatta meg repülőmérnöki képességeit. Az első világhírű konstrukció amely a nevéhez fűződik, az 1944 nyarán hazánk egén is gyakran felbukkant kéttörzsű vadászgép, a Lockheed P-38, a Lightning (Villám) volt, amelyet szokatlan külseje miatt a magyar vadászpilóták csak „létra” néven emlegettek.
A világháború után 1952-től a gyár Burbank-i (Kalifornia) egységének főmérnöke, 1956-tól pedig a Lockheed kutatási-fejlesztési alelnöke lett. 1958-ban már alelnökként vette át a konszern haladó fejlesztői programjának (Advanced Development Projects) vezetését. 1983-ban történt visszavonulásáig több mint 40 típus kifejlesztésében vett részt, köztük olyan a korukat meghaladó modellek megkonstruktuálásban, mint az első kétszeres hangsebességgel haladó amerikai vadászgép az F-104 Starfighter, a sokáig magassági világrekorder U-2 Dragonfly kémrepülőgép, vagy mint amilyen az egyik legszélesebb körben használt katonai szállítógép, a C-130 Hercules.
A második világháború volt a belsőégésű dugattyúmotoros repülőgépek virágkora. Az ekkoriban kifejlesztett nagy hatótávolságú stratégiai bombázóerők védelmére az USAAF (United States Army Air Force) sokáig nem rendelkezett megfelelő hatósugarú vadászgéppel. Ez a hiány az első európai bevetéseken bosszulta meg magát, ahol a kezdeti időkben, 1942 és 1943 között a Németország fölé berepülő négymotoros amerikai bombázókötelékek súlyos veszteségeket szenvedtek el a Luftwaffétól.
Az egyik első nagyhatósugarú és félelmetes tűzerővel rendelkező vadászgépet, a P-38 Lightning-et a hadsereg megbízásából Kelly vezetésével fejlesztette ki a Locheed konszern. A dupla törzsű, és akkoriban még szokatlannak számító orrkerekes futóművel felszerelt gép egyike volt a legnehezebb világháborús vadászgépnek. 5300 kilométeres hatósugarával alkalmas volt a hatalmas kiterjedésű csendes-óceáni hadszíntéri műveletekre ugyanúgy, mint a Németország szívébe mélyen berepülő bombázókötelékek kísérésére.
667, illetve 714 km/órás csúcssebessége, valamint az orrba beépített egy gépágyúból és 4 nehézgéppuskából álló fegyverzete valamint rendkívüli, 13 400 méteres szolgálati csúcsmagassága hatékony géppé tette.
Kelly másik híres konstrukciója, a P-80 Shooting Star volt a legelső szolgálatba állított amerikai sugárhajtású gép. A hajtóműfejlesztéssel kapcsolatos problémák miatt a prototípus csak 1944 elején szállt fel. A típus még részt vett a második világháborúban, 1945 májusának első napjaiban az észak-olasz hadszíntéren végzett felderítő repülést, de légiharcban nem szerepelt már. 956 km/órás csúcssebességével gyorsabb volt a kortárs angol Gloster-Meteornál , és több mint másfél kilométer/perces emelkedési sebessége is igen figyelemreméltó volt a kor színvonalán.
A sugárhajtómű által biztosított teljesítmény előtérbe helyezte a hangsebesség áttörésével kapcsolatos kísérleteket. A hanghatár meghaladása elsősorban ismeretlen aerodinamikai hatásokkal szembesítette a fejlesztőmérnököket. A világ első, pilótás hangsebesség feletti repülését a Bell cég X-1 kísérleti rakétahajtású repülőgépével Chuck Yaeger hajtotta végre, 1947 október 14-én.
Azonban sokáig szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt a többszörös hangsebességgel való repülés. Az első Mach 2, azaz kétszeres hangsebesség elérésére képes gépet szintén a Lockheed főkonstruktőrének vezetésével fejlesztették ki; a híres/hírhedt F-104 Starfighter volt az első olyan vadászgép, amely vízszintes sebességben elérte a kétszeres hangsebességet.
A rakétaszerű karcsú törzzsel rendelkező gép kicsi szárnyfelületei miatt nem igazán volt könnyen vezethető, a zöldfülű pilóták gyakran átestek vele. Emiatt a hajózók csak „repülő koporsóként” emlegették Kelly konstrukcióját.
A Kelly-féle fejlesztő team kétségkívül leghíresebb alkotása a Lockheed U-2 Dragonfly (szitakötő) a maga korában elképesztő repülési teljesítményre volt képes; szolgálati csúcsmagassága meghaladta a 21 ezer métert. (A gép magassági rekordja csaknem 27 ezer méter volt.)
Egészen 1960-ig a szovjet légvédelmi rakétarendszer és vadászgépek számára a sztratoszférában repülő „szitakötő” elfoghatatlan volt, az amerikai légierő U-2 gépei pakisztáni bázisaikról felszállva büntetlenül repülhettek be mélyen a Szovjetunió területe fölé.
1960 május elsején azonban a szovjet légvédelem újonnan kifejlesztett nagy hatótávolságú légvédelmi rakétájával lelőtte Garry Powers őrnagy U-2 gépét, ami komoly diplomáciai feszültséget okozott az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A Lockheed eme különleges kostrukciója egészen az 1990-es évekig állt szolgálatban.
A Kelly-féle repülőgép kollekció típusait még felsorolni is nehéz lenne, de a neves konstruktőr alkotásai közül az egyik leghíresebb, az „égbolt igáslova”, a Hercules kihagyhatatlan. A C-130-as valódi rekorder; 1956-os szolgálatba állása óta napjainkig gyártják ezt a közepes kategóriájú, rendkívül strapabíró, és akár kiépítetlen leszállópályákról is felszállni és landolni képes négy turbópropelleres hajtóművel felszerelt szállítógépet.Hosszúra nyúlt karrierje alatt több mint 40 típusváltozatot építettek ebből a gépből amelyet 69 ország légiereje tart szolgálatban.
A 20 ezer kilogramm súlyú rakomány, vagy 95 felfegyverzett katona szállításra alkalmas jármű még úgy tűnik, hogy hosszú évekig őrizni fogja az 1990 december 21-én elhunyt legendás konstruktőr, Kelly Johnson emlékét.