Már 2009-ben elkezdődött a Galileai-tó közelében fekvő ókori romváros, Magdala területén az az ásatás, ahol egy olyan, a Kr. e. I. század elején épült zsinagóga romjait tárták fel izraeli régészek, amelyben a szakemberek szerint Jézus Krisztus is prédikálhatott.
Magdala, vagy Magadam, ahogyan görög nevén az antik forrásokban gyakran megemlítik, Mária-Magdolna egykori szülővárosa. Magdala Krisztus tanítása idején, az I. században fontos kereskedelmi központ volt a Via Maris, az Egyiptomot és Szíriát, valamint a galileai területeket a Földközi-tengerrel összekötő út mentén.
A Jeruzsálem és Betlehem között fekvő romváros területén feltárt zsinagóga Jézus korai életszakaszának fontos helyszíne lehetett – nyilatkozta a Haaretz izraeli napilapnak Eamon Kelly páter, a Magdala Center kutatási központ, valamint a Pontifical Institute Notre Dame Center alelnöke. Az ókorban, ha valaki Názáretből Bethasdiába és Kafarnaumba ment, itt jött keresztül – említi meg Eamon Kelly. Maga az Újszövetség is tartalmaz utalást arra, hogy Jézus itt járt; Máté evangéliuma szerint: „ És elvitte a hajó, és jött Magdala határába.” (Máté, 15:39)
A régészek a magdalai zsinagóga stílusjegyeiből úgy vélik, hogy az épület az I. század legelején épült. Kr.u. 40 körül átépíthették, és ekkor a korábbihoz képest jóval díszesebb ornamentikát kapott. A feltárt épületmaradványok igen intaktak, megtalálták a rituális fürdőket, valamint egy olyan mészkőből faragott blokkot, amelyet a Tóra olvasására használhattak.
A blokk oldalára faragott dombormű a menóra legrégebbi faragott ábrázolása. Az Újszövetségi evangéliumok szerint Jézus egész Galileát bejárta, tanítva és prédikálva a környék zsinagógáiban, így kizárható, hogy éppen Magdala, a térség fontos központjának zsinagógájában ne fordult volna meg.
Nyolcvan százalék valószínűséggel állítható, hogy Jézus a magdalai zsinagógában is megfordult és prédikált – írja a Haaretz a szakemberek véleményét idézve. Magdala zsinagógáját az első zsidó háború idején a későbbi római császár, Vespasianus légiói rombolhatták le, Kr.u. 67 körül.
A messiás személyéről nem csak a szentírás, hanem egykori ókori történelmi források is megemlékeznek. Közülük is az egyik leghíresebb a rómaivá lett, és az első zsidó háború idején Masszada erődjét a római légiók ostromától védő Josephus Flavius, héber családi nevén Jószéf ben Matitjáhu (37-100) történetíró és hadvezér a „Zsidók története” című híres és forrásértékű műve.
Az arámi és görög nyelven író Flavius a Zsidók történetében két helyen is említést tesz Jézusról, az egyik bővebb idézet szerint: „ Ebben az időben (tudni illik Pilatus helytartósága idején) élt Jézus, ez a bölcs ember, ha ugyan szabad őt embernek neveznünk. Ugyanis csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatják az igazságot, és sok zsidót és görögöt megnyert. Ő volt a Krisztus. És ámbár főembereink följelentésére Pilatus keresztre feszíttette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik addig szerették. Mert harmadnap feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle. S még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette a nevét." (Flavius: Zsidók története, XVIII. könyv, 3.3)
A magdalai zsinagóga tehát nem csak archeológiailag értékes műemlék, hanem Jézus életének egy újabb lehetséges kegyeleti emlékhelye is.