Mi lehet ez? Lassan partra mászó dzsungellakó

Dél-Amerikában él, és meglepő módon ügyesebb a vízben és a fák koronáján, mint a parton.

A felvételen egy háromujjú lajhár (Bradypus sp.) látható, amint némi úszás után kimászik a vízpartra. A lajhárokat a lassúság megtestesítőiként ismerjük, azonban vízbe érve valósággal megtáltosodnak, és hosszúra nyúlt végtagjaikkal meglepően gyorsan úsznak. A partra kiérve viszont vége szakad a csodának, és következhet az óránként háromszáz méteres vánszorgás.

Érdekesség, hogy Közép-, illetve Dél-Amerika esőerdeiben a lajhároknak két, távoli rokon nemzetsége is kifejlődött - a kétujjú és a háromujjú lajhárok, melyek elterjedési területe jelentősen átfed. A jelenleg legvalószínűbb elmélet szerint a két állatcsoport közös őse a földön járt, vagyis kifejlődésük az evolúciós konvergencia talán legmegdöbbentőbb példáját adja. Úgy tűnik, ezek a trópusi erdőségekben a fákon lógó, csigalassúsággal mozgó szőrös lények egyáltalán nem valamiféle evolúciós zsákutcát jelentenek, hanem a környezethez való alkalmazkodás optimális módját.