A január 8-án készült felvételen felhőutakat láthatunk a Fekete-tenger vize felett. Ez a légköri jelenség akkor alakul ki, amikor a szárazföld felett lehűlt száraz légtömeg kiterjedt vízfelület fölé ér. A vízfelszíni meleg, nedves levegő felszáll, és ahogy hűl, a benne található vízgőz felhők formájában kicsapódik.
A szárazföld felől érkező hideg légtömeg felett azonban melegebb levegő található, vagyis a tenger felett hőmérsékleti inverziót tapasztalhatunk, amely gátat szab a felfelé áramlásnak. Így a vízszintes légáramlás (vagyis a hideg légtömeg tenger feletti mozgása) irányába rendeződött, párhuzamos tengelyek mentén fel- és lefelé áramlások alakulnak ki (lásd az alábbi ábrát). Ahol felfelé áramlás tapasztalható, ott születnek meg a felhők, lefelé áramlásnál pedig a felhősávok közti tiszta területek.
A felhőutakban egymástól nagyjából egyenletes távolságban jelennek meg a felszálló meleg légáramlatok termikjei, így ez az égi jelenség (főleg, ha szárazföld felett alakul ki - egy kicsit más mechanizmussal erre is van esély) a siklóernyősök, sikló- és sárkányrepülők nagy kedvence. Az ő számukra ezek a felhőláncok valóban légi "utakat" jelentenek: mindig számíthatnak újabb és újabb termikre, mellyel magasságot nyerhetnek.